Egy jó cikknek (nol.hu) a részletére akadtam phnbnél.

Most az a kérdés merült fel bennem, hogy az írott szövegre is ugyanúgy érvényes ez az elmélet, tapasztalat, vagy csak a szóbelire. Ha saját magam tekintem példának, én szóban kevésbé beszélek választékosan, mint írásban. Szóban többet káromkodom mostanában, mint írott formában. A másik embert a beszédje alapján (választékosan, folyékonyan, hadarva, akadozva, káromkodva, stb) ítéljük meg legtöbbször. Aztán jön a tartalom.

Anno sokat kínlódtam az iskolában, hogy nem tudtam az adott tantárgyban szakszerűen kifejezni magam, örültem, ha konyhanyelven felmondtam a leckét, ha feleltettek. Írásban sokkal rugalmasabb voltam. Bár még akkor is elég kötöttek voltak a gondolataim. Féltem választékosan, szabadon kifejezni magam. Sokszor a könyvek gondolatait konvertáltam át az esszékbe, mint sajátot.

Egyszer nem találtam megfelelő anyagot és saját gondolatot írtam le saját megfogalmazásban. Beadtam a dolgozatot, és a következő órán kezembe nyomta a tanár a füzetet, hogy olvassam fel. Azt hittem, hogy rosszul sikerült és azért. Közben pedig ellenkezőleg. Néhány szóösszetétel, mondat annyira tetszett neki, hogy emiatt kellett felolvasást tartanom. A többiek kérdezgették, hogy honnan vettem, melyik könyvből. Mondtam, hogy ez teljesen eredeti. Alig akarták elhinni. Talán nem is hitték.