A hétvége amolyan igazi családi volt. Szombaton bolt, főzés, pihi, játszóterezés. Tegnap Anyuék házánál töltöttük a délután, kellemesen. Elindultunk sétálni, a kisebbik azonban már nagyon álmos lehetett, mert még félúton sem voltunk, mikor visszafordított kettőnket. Aztán Anyu is csatlakozott hozzánk, így csak a nagyobbik és a Kedvesem ment tovább. Visszafelé úton Anyám már megint csupa “pozitív” életérzéssel és gondolattal igyekezett a hangulatomat javítani. Azért hasznos információkat is továbbított felém, ennyiből már megérte.

A két fiú nagy sokára keveredett vissza a házhoz. Közben a kisebbik a hintaágyban elnyúlt, és bedobta a szunyát. Nos, Kedvesem máris elkezdte a “hogyan legyünk igazi fiúk” c. leckesorozat oktatását a nagyobbiknál. He-he! Legalább valami hasznosat is tanul. Most sárból gyúrtak lövedék-gombócokat, és egy hosszú, hajlékony ág segítségével lőtték ki. Még kanócot is tettek a lövedékekre.

A tesóméknál még mindig nem született meg a baba. Egy hívást ígértem nekik tegnapra, hát természetesen el is felejtettem. Késő értünk haza. – hogy legyen valami alibim rá.

Ma majálisozni készülünk. Ha az idő is úgy akarja.