Bolond agy, bolond megérzések. (Ilyenkor kellene lottóznom.)
Hallgatom a frissen letöltött Bob Sinclar dalt (igen, azt, ami reggel a mellettünk elhaladó autóban bömbölt), s még nyitott szemmel is egy sötét, villódzófénnyel teli diszkóban képzelem magam, ahol lehunyt szemekkel élvezem a ritmust, s mozog minden porcikám. Kicsit mélabús hangulat fogott el, de amolyan álmodozó. Néha söprök egyet a gondolataim között: hesegetem a buta ábrándokat.
“Open up your heart, what do you feel
Open up your heart, what do you feel is real”
Is it real?
“Look inside, you’ll find a deeper love
The kind that only comes from high above”
Tegnap engem is hasonl?? ??rz??s fogott el, mikor hirtelen j??tt felindul??sb??l breakbeat-et kezdtem el v??logatni. Tal??ltam egy nagyon j??t…semmi extra, semmi vocal, csak maga a zene. P??r pillanatra ??n is behunytam a szemem, ??s egy??tt ??ltem a zen??vel, a ritmussal. R??gi eml??keket hozott fel bel??lem ez a p??r pillanat, de meg??rte. Ritka egy??bk??nt is az ilyen elektro zene, ami nem a p??rg??sr??l, a buliz??sr??l, az ereszd el a hajamr??l sz??l…