“Percekből áll össze a boldogság,
széjjel törni elég tán egy rossz pillantás.”
széjjel törni elég tán egy rossz pillantás.”
(Szécsi Pál: Pillangó)
Mindig mindent muszáj mérlegelni? Hosszú táv – rövid táv és társai viszonylatban, például? Olyan lennék, hogy megragadom a pillantot, és fejest bele, mert nem is gondolkodom azon, hogy mi lesz holnap? Igen, vagyok ilyen is. De tudok hideg fejjel is mérlegelni.
Vannak azonban olyan pillanatok, amikor kétség nélkül érzem és tudom, ha sötét függöny mögé zárom a racionális, mérlegelő énem, akkor olyasmit fogok kapni az élettől, amit soha nem fogok megbánni, és csak gazdagabb leszek. Egy élménnyel, egy barátsággal vagy egy ragyogóan teljes nappal. Carpe diem. Élj a mának!
Nem, nem ez a jelmondatom. Ah! Dehogy. Viszont néha jó dolog beleszédülni a pillanatba.
m??s t??ma: j?? ez a dal a lej??tsz??ban.
Ugye? M??sok is dics??rt??k az ?zl??sem ??rte. 😉