Először erről az előadóról a kilencvenes évek elején hallottam. Egy dalába lettem szerelmes, melyet – többek közt – az akkori olasz levelezőtársnőm kazettán küldött el. A zeneszám az Oggi un Dio non ho (Ma nincs istenem) volt. Ma este neki estem a netnek, kerestem, de sajnos nem találtam meg sem letölthető, sem video formában. Így Raf után néztem: ki ő, mi ő. Ráakadtam a honlapjára, ahol a legújabb albumáról két számot tettek be lejátszásra. Az egyik, amire elsőre nyomtam rá, a bejegyzés címében szereplő dal. Rögtön megtetszett. Persze a youtube-on tovább vadásztam Raf-dalokért, de végül ez nyerte el a tetszésem.

Ide nem tudok beilleszteni youtube-os videot, de itt a url-je:

http://www.youtube.com/watch?v=XNURmF2ZEJs

Az utóbbi években nem tudtam soha, mit kérjek karácsonyra ajándékként, de most tudom. Ezt az albumot. S ha lehet, Jézuska, az Oggi un Dio non ho c. dalt is ráadásként!

“Facendo finta di perderti io mi tormento pensandoti
mi rendo conto che è facile sbagliare strada
e la città è come un incubo che mi ributta nel traffico
io giro a piedi e mi perdo non so dove vado
c’è confusione il mondo sembra andare avanti anche senza noi
se me ne andassi via da qui chi mi verrebbe a cercare
Dimmi che tu lo faresti e che non siamo paseggeri distratti
di questa vita in vetrina di questa corsa all’oro
dimmi che tu rifaresti se potessi tutto quanto
che nonostante il mondo noi siamo fino in fondo fino in fondo noi
col tempo le cose cambiano e anche gli slanci si placano
e non è più esattamente come tu immaginavi
ma se sparissi adesso chi chi mi verrebbe a cercare
Dimmi che tu lo faresti e che non siamo paseggeri distratti
due prigionieri in gita senza una via d’uscita
dimmi che tu rifaresti se potessi tutto quanto
che nonostante il mondo noi siamo fino in fondo fino in fondo noi
dimmi che tu lo rifaresti… ”