Onnan kapom a segítséget, ahonnan nem is várom. Szépen összerakódnak a dolgaim. Olyan ez, mint egy szépen hullámzó tenger. Az a szó jut eszembe, hogy összhang.
Telefonáltak, hogy mehetek a tánccipőmért. Mily apróságok okoznak örömöt! Holnap már a cipőmben salsázhatok! Meg pénteken is, és még a jövő héten is!
Megbeszéltem az Ú.S.I-vel (új salsa ismeretség), hogy össze fogunk járni táncolni, salsát gyakorolni, amikor időnk engedi. Mivel csak nálam lehetséges ez, itt van hely is, meg más sem zavar minket. Először ezt a megoldást meglepődve fogadtam. Nem is igazán tudom, miért voltam zavarodott. Talán amiatt, hogy emiatt eljön ide hozzám egy férfi, vagy hogy be kell eresztenem a lakásomba.
Azt már észre vettem, hogy bár szívesen látok vendégeket, a lakásomat egyre inkább a saját váramnak tekintem. Óvom és védem. Inkább megyek én, minthogy ide… Azt meg alig tudom elképzelni, hogy egy férfi hosszabb távon itt lakjon. (Csak egy pasi tölthetne nálam egy napnál többet. Ő ezt nagyon jól tudja. Ugye, Kedves L.? 🙂 ) Ja, az én váram…
Ez természetesen csak én lehetek!
vigyázz, mert előbbutóbb biztosan szavadon fog ez a titokzatos L 🙂
Aurél: az életem? Hm, ezen még dolgoznod kell…. 😛
lippije: a titokzatos L. pedig fogjon a szavamon! 🙂 Ha tud! Nagyon fürge tudok ám lenni! 😛 😀