F.M.-mel beszélgettem éjjel. Persze, ez megint olyan volt, hogy már nem akartam a gép előtt ülni, aztán mégis. És természetesen nem bántam meg, mert igen régen vitattuk meg az életünk történéseit, cseréltünk eszmét, meg ilyesmit.
Arról mesélt nekem – többek közt -, hogy mikor újra születünk, akkor másik 63 lélektársunk is lejön a földre. Na, nekem ő az egyikük. Én meg az övé. Ezt le nem tagadhatnánk.
Sok másról is esett szó, és azért is szeretek F.M-mel beszélgetni, mert spirituális téren egy hullámhosszon vagyunk. Ha bármit mondok, akkor tudom, hogy megérti, s nem néz rám sandán “hülye ez a nő” gondolattal. Nemsok ember van ilyen az életemben jelenleg. Ha jól számolom össz-vissz 2 és fél. Félnek számít K., mert bármennyire is “borsó meg a héja”, egy-két dolgot neki a gyomra sem vesz be. De azért szeressem őt!
Néha elgondolkodom azon, vajon mennyire szeretném, hogy a társam, a párom spirituálisan is egy hullámhosszon legyen velem. Az mindenképpen fontos, hogy elfogadjuk egymás látásmódját, gondolatait. Ne akarjuk megváltoztatni. Bár ez minden területre igaz. A hátam borsózik, mikor arról mesélnek a környezetemben, hogy az új barát vagy barátnő megtilt valamit az említett személynek. Az már régen rossz!
Ha már annyira hiányzik neki a szerelme, akkor menjen vele, ha tud, és ismerje meg a párja kedvteléseit. Legyen abban is a párja!
Tudom, nem egy könnyű téma ez, mert ha leírom, illetve végig gondolom, akkor ez olyan tök természetes dolog, viszont ha benne van az ember, akkor már egészen másként is vélekedhet. Na, ja! A (kisbetűs) szerelem és az ego kéz a kézben egész jól ki tudja facsarni az embert.