Rájöttem, miért hátráltam ki ebből a kapcsolatból oly gyorsan. Mivel az elsődleges szeretet-nyelvem a minőségi idő, elég nehezen vettem – és veszem -, hogy mikor lehetőségünk volt a szabad találkozásra, ő nem akart velem együtt lenni. Már most az elején megtagadta tőlem a minőségi időt. Így azokat az egyéb mellbevágó dolgokat, amik adódtak ehhez, és amelyeket most nem részleteznék, már nem tudtam tolerálni.
A rám szánt idő nullára való csökkentése nekem egyértelmű bizonyíték volt, hogy nem vagyok fontos a számára, hiába bizonygatta az ellenkezőjét. Így magam megkímélve minden további várakozástól, kíntól és szenvedéstől kiadtam az útját.

Azt olvastam a könyvben, hogy egészen kudarcra ítélt házasságot is meg lehet menteni. Írt egy példát, ami hasonlított a házasságom végéhez. Elgondolkoztam azon, vajon ha más stratégiát választ a volt férjem, és a helyes utat járja a házasságunk megmentéséért, akkor vissza lehetett volna fordítani engem a döntésemben. Hát egyet biztosan el kellett volna hagynia: a pocskondiázásom és a hibáztatásom. Azzal pont azt érte el, hogy még jobban kifelé kívánkoztam. No, igen. Egy üres szeretet-tankkal nehéz az ilyet elviselni.
Abban, hogy a házasságunk elromlott, mindketten hibásak vagyunk. Ez egyértelmű. De ezen már nem lehet – és nem is akarok – változtatni. Annyi érdekes és fantasztikus jó dolog történt velem azóta, hogy szinte 33 év alatt nem kaptam annyit.