Hát ez egy ilyen nap. Istenem!!! Mit vétettem????
Ha ez a hét úgy kezdődött ahogy (lásd a tegnap du.-t), és így folytatódott, ahogy ma délelőtt és délután, akkor milyen lesz a péntek??? Csupa meglepetés az élet. “Lehetőségek tárháza”, ahogy már írtam pár hete. És most cinikus vagyok. … (eltelik 5 másodperc) … és most nem vagyok az.

Lehet, hogy így kell lennie? Hogy most egyedül legyek? Oké, igyekszem nem problémázni, mert igazán nincs is min. De akkor is! Engem így teremtett a természet, hogy ki kell beszéljem, írjam magamból a dolgokat. Különben … 😀 különben kimeditálom magamból. És jó, mert csak nevetni tudok az egészen. Valahol. És az a legjobb, hogy a jobbik énem az, aki nevet.

És mi esett rosszul egy félórája? Hogy vlki azt írta nekem: “nem hiszem, hogy téged egyáltalán érdekel, … ”
Kicsit szomorú lettem, hogy ilyet gondol rólam. Mert akkor nem ismer. Egyáltalán nem. …
Vagy nem bízik bennem. …. vagy magában …

Hát ezt jól levezettem, de jólesett.
És mégis szép az Élet.

———————————–
Választás

Ülünk egymás mellett
Remegve és bénán.
A szavak céltalanul buknak elő
Leplezve szívünk szerelmes
Dobbanását.

Kezed félve nyújtod,
Kezed félőn fogom.
Magányos lelkeink egymáshoz bújnak
S hisszük, e békés ölelés
Örökké tart.

Szemed pillantása
Betüket perzsel a szívembe,
S a szó, mely világokat csendesít le,
Széttiporja, s rakja újra
Össze lényem.

Gyávák vagyunk, tudjuk,
Többet nem adhatunk.
Szabadságot csak a múltunk börtönében
Nyerhetünk, eldobva a jövő
Szép szerelmét.