Helyre rántott valami. Ilyenkor hasznos a sértődöttség. Ha legalább más nem, de ez a helyes irányba nyom esetenként. (Mert ugye van az, amikor teljesen felesleges és értelmetlen, valamint a legsz.rabb utat teszi elém.)

A hozzászólások valamelyikében említésre került a hitem. Van olyan nekem. De vannak kétségeim is. Ezeket nem kívánom leírni (még ha néha sikerül is), mert nem áll szándékomban erősíteni őket.

A hitről az utóbbi időben mindig egy álmom jut eszembe, (Lásd itt!) illetve Coelho egyik szösszenete (azt meg itt!).  … és most gőzöm sincs, mit akartam írni, mert közben elkalandoztam más vizekre….

Egyszer felvetette a kineziológus, hogy foglalkozhatnék párkeresők összehozásával. Mondjuk, egy porcikám se kívánja, meg egyébként is faramuci lenne a dolog, hiszen még a magam helyzetét sem voltam eddig képes megoldani. Szóval, magamban röhögtem egy nagyot – cinikusan -, aztán léptem is tovább. 

A múlt héten a táborban a társaság bepipult valamin, és jógyerek módjára (dacnak hívják), rátromfolt a helyzetre. A társaság tagjai bevállaltak fejenként egy-egy fiktív vállalkozást, amit papírokon meg is hirdettek. Az egyik srác nekem kapásból a párkapcsolati pszichiáter és szexuálterápiát javasolta mint foglalkozást. Ez közvetlenül a friss szakításom után volt.  Még ha nem is vettük komolyan az egész bulit, mégis jelzés értékű a dolog. … Inkább tanítanék mást….