A tegnapi nap remekül sikerült. Tópart, napfény, társaság, fotózás, stb. A gyermekeim vízipókot játszottak, ergo csak inni, kajálni jöttek ki a vízből.

Nekem sokszor elegendő, ha ott üldögélek a társaságban és hallgatom, figyelem őket. S van, amikor be nem áll a szám, folyik belőlem a szó… Én így vagyok társasági ember.

Más: Egy valamiről illene már leszoknom. Hogy meg akarom fejteni, a másik mit gondol, miért azt cselekedte, amit. De olykor a kíváncsiságom olthatatlan.

Van az is, hogy vágyok valamire, aztán ráeszmélek, hogy közben már létezik is a vágyott dolog az életemben. Csak más részről, ahonnan vártam. Hát, köszönöm! Egyszer csak megtudom a miértet.