Gyermekeim, főleg a kisebbik, arról ábrándoznak, hogy ha autónk lesz (egyszer, valamikor), akkor azzal viszem őket az iskolába, ami gyalog kb. 15-20 percre van tőlünk. Újra és újra el kell hessegetnem ezen ábrándképüket, mert … nem így lesz.

Úgy látszik, még nem ismerik eléggé anyjukat, aki inkább a gyaloglás, biciklizés híve, mint a “bepattanunk az autóba és leugrunk a sarki boltba” életmódé. A 10. emeletre is inkább felgyaloglok, minthogy liftbe szálljak. (Persze, elég ritkán kell olyan magasra feljutnom.)

Szóval, egy darabig marad a gyaloglás – nekik.