A tegnap délelőttöm zsúfolt volt, mert vagy két-három órával hamarábbra hívott minket Anyu. Szóval, még jó, hogy reggel hatkor kidobott az ágy, és nyolckor már a boltban toltam a vásárlókocsit, hogy még ezt-azt vegyek.

Persze, a háromféle muffinból egyféle süti lett. Kókuszos, aztán faállítás, -díszítés. (Szerintem az évtized legszebb karácsonyfáját sikerült összehoznom.) Rohanvást csomagoltam ajándékot és mostam hajat. És egy félóra késéssel estem be a szülői lakás ajtaján az ünnepi ebédhez.

Mit is lehet mondani a karácsonyi menüről?! Csak azt, hogy szokás szerint finom volt, és a szokásos. Aminek örülök, mert nekem a Karácsony nem múlhat el halászlé és diós, mákos bejgli nélkül. Ezeket szinte csak ilyenkor eszek.

Később az ajándék fa alól történő szétosztása is megtörtént. A gyerekek tobzódtak a különböző játékokban, könyvekben. De azért a felnőttek sem panaszkodhattak. Csendesen ültem, hogy én már úgy is le vagyok tudva az előre lebeszélt és általam megvásárolt holmikkal, de csak kezembe lett nyomva a szülők és a tesó részéről is egy-egy csomaghalmaz. MI??? – gondoltam. És örültem. Mert akkor jó igazán kapni, ha nem számítunk rá.

A mai nap azzal örvendeztetett meg, hogy bedöglött a gázsütőm. Csak úgy tudtam az unokaöccs tojás nélküli muffinját megsütni, hogy közben tartottam a gombot, mert különben elaludt a láng.

No, persze, ha rajtam múlik, javítva nem lesz, ergo egy ideig nem sütök semmit. Se muffint, se mást. Aztán, ha meguntam, veszek egy új eszközt helyette. Vagy elköltözöm…. (csak viccelek)