Nem először gondolkozom el a témán, amikor szóba kerül a család-gyerek-válás-boldogság kérdése.

Egy válás után, két gyerekkel valamennyire érintettnek érzem magamat, illetve látom, hogyan működik néhány család.

Gyerekként és most felnőtt fejjel megéltem és megélem a szüleim házasságát is. Veszekedtek, egyszer majdnem elváltak, de emellett éreztem és tudtam, hogy szeretik egymást. Vagy legalábbis egymás mellett akarnak maradni. Igaz, erről Apu nem oly rég másként nyilatkozott, de megértem: Anyunak nincs egy könnyű természete. De azt hiszem, pont ezért kerültek ők össze és élnek mind a mai napig együtt. Pedig a gyerekek már régen kirepültek a fészekből, így élhetnének egymás nélkül is. Vagy a szokás nagy úr?!

Sokáig halogattam annak idején a válást. Azt mondtam, hogy a gyerekek miatt. Próbált zsarolni velük a volt férjem. De mindvégig tudtam, hogy már nem tudnék abban a “családban” élni: külön kell válnunk. Mind a négyünk érdekében. Igen, a gyerekek érdekében is. Annak ellenére, hogy megviselte őket az elválás (nem a válás!). De ma úgy érzem, hogy elfogadták a helyzetet és ebben is boldogok.

Tudom, hogy nehezebben viseltem volna a szüleim veszekedését, ha nem érzem, hogy mindennek ellenére ők összetartoznak. Ezt nálunk nem érezték volna a gyerekek. És hazudni évtizedeken át a “gyerekek érdekében” ….?! Szóval, szerintem nagyobb lelki traumát okoztunk volna, mint a válás maga.

Persze, legideálisabb az lenne, ha anya, apa és gyerekek egy boldog kört alkotnának, de ha ez nem megy, legalább ne hazudjunk: se magunknak, se a gyerekeknek. De amíg egy pici remény van a szülők közötti viszony javítására, addig rajta kell lenni.

Anno én sem úgy mentem férjhez, hogy válás lesz belőle.  És több évig voltam azon, hogy magamat rendbe tegyem és úgy éljek a férjemmel, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. De aztán rájöttem: valami elmúlt, amit nem tudok visszahozni. És a válás óta eltelt idő ezt bizonyítja: egyszer sem vágytam vissza a férjem mellé.

És a gyerekek? Nekik az a legnagyobb öröm, ha szeretik őket, törődnek velük és figyelnek rájuk (ez a két utóbbi sajnos nekem nem mindig megy). Ez szerintem feledtetheti velük, hogy anya és apa már nem együtt él velük.