Mikor a mobil ébresztésére felriadtam, egy-két percig azt elemeztem, hogy hétfő van és nem a hétvégének valamelyik napja. A felismerést kissé zokon vettem, a következő perceim arra mentek rá, hogy megvigasztaljam magamat néhány biztató gondolattal és ráhangolódjak a reggeli teendőkre.

A futás mellett döntöttem az ászanák helyett gondolva arra, hogy holnap esetleg esőre ébredek. Ahogy ma éjjel is.

A hétvégét nyugalmasnak ítélem meg. Tegnap a kölkök nélkülem, de a haverjukkal, mentek a gyereknapi programra. Ezt is megértem… Mármint hogy a haver fontosabb lesz, mint én. Ilyenkor! Mert egyelőre még engem kérnek meg lefekvéskor, hogy vigyek vizet az ágyuk mellé vagy vegyek ezt-azt a boltban.
Szóval vagy két óra csend volt otthon.

Este pedig közösen Cobra 11-et néztünk és pattogatott kukoricát ettünk. Ez a mi mozi-fílingünk.