Különös nap.

Mivel itt nem találtam azt, amit szerettem volna, a nagyvárosba buszoztam. Az első boltban összefutottam az egyik tanfolyami csoporttársammal, aki szintén kineziológus. S természetesen, ez volt a témánk. Úgy éreztem, hogy szívesen beszélget velem erről, meg egyáltalán a többi közös témával kapcsolatosan is. Így van ez, ha kevés hasonszőrű él az ember közelében. Legalább félórán át cseréltük az eszmét, és örülök, hogy így volt. Kedves, szimpatikus ember, aki nagyszerű kolléga lehetne.

Szerencsére arra is ráakadtam, amiért beutaztam, így némi salátás ebéd és egy mekis kávé után jöttem is haza.

Jár az agyam. Töröm ezen is, azon is. Hol világmegváltó gondolatok pörögnek benne, hol csak az életemre vonatkozók.
Figyelem magamat. Az egyik legnagyobb kihívás önmagunk megismerése és elfogadása. (Ezt ugye már egyszer írtam?)

Szíts forradalmat!
Támassz zendülést!
Ragadj kést, fegyvert,
ha a szó kevés!
Rombolj és gyilkolj,
légy mindenre kész!

De önmagadban
pusztítson a harc,
önmagad ellen
forduljon a kard,
magad rombold le,
ha romot akarsz.

Volt életedből
majd, ha nem marad
kövön-kő, megdől
penészes falad,
s csúf tégláidból
nem lesz egy darab:

Akkor lesz győztes
a forradalom!
Tiéd akkor lesz
ország s hatalom.
Eredj hát harcba
s győzzél magadon!

Sárközi György – Egy forradalmárhoz