Mostanában azon filózgatok – többek között -, hogy nekem mi a búbánatos bajom van a munkával. Vagy neki velem.
Vegyem csak az elmúlt hét évet, mióta újra dolgozni kezdtem. Az első helyre úgy kerültem oda, hogy lényegében semmi dolgom nem volt, csak az, hogy kitanuljak egy újabb szakmát. Mikor megtörtént, be is indulgatott a dolog, s kb. egy évig volt is mit csinálnom, de azért nem haltam bele a munkába. Aztán egyszer csak kifújt. Megint semmi. Időben átmentem másik irodára, ahol belsőellenőrként ügyeket kivizsgálva kisebb szakdolgozatokat kellett volna írnom. Egyre jutott kb. három hónap. Az első megírása után rájöttem, hogy ez nem az én világom, iszonyatosan unom, tehát megyek tovább. Kikötöttem a jelenlegi helyemen, amit egy ideig szerettem is csinálni, és most is lényegében, ha nem lenne a kötöttség. Viszont hiába kérek, egyszerűen nincs elég munkám.
Nem mellesleg két új szakmát is elsajátítottam, amelyeket oly szívesen csinálnék, de még alacsony fordulatszámon pörög az egész.
Egyszerűen úgy érzem, hogy kezemben vannak a ragyogó lehetőségek, de mintha valaki (természetesen én) keményen nyomná a féket, nehogy begyorsuljanak.
Azon morfondíroztam, hogy talán félek a sikertől. Attól, hogy valamit nagyon jól csináljak. Mindenesetre kíváncsi vagyok a háttérre, milyen félelem, stressz okozza a fentieket.
Közel s távoli ismerőseim 85%-a hasonlóan problémásnak értékeli, nem elégedett a munkájával, ill. nem szívesen csinálja már. Ez nyitottabb, dinamikusabb munkaerőpiaccal bíró országokban nem olyan nagy gond – pl. USA – de nálunk a munkavállalók többsége statikusan “kapaszkodik”, ragaszkodik az álláshoz…féltve a megélhetést. Valamiből fizetni kell minden hónapban azt a nyomorult törlesztő részletet meg rezsit! Nem?
Nem kifejezetten erről szól a bejegyzésem.
Egyébként nem ragaszkodom a jelenlegi helyemhez.
Az írás arról szól, hogy megfigyeltem, bármibe fogok, elkerül a munka.
Cseréljünk! 🙂
Attól Neked nem lesz kevesebb munkád. 😀
Nekem viszont újfent igen. 😛
:-DDDDD Igazi optimista!
Csak a múlt tapasztalatának rávetítése az esetleges jövőre. ;D