Gőzöm nincs, mi ez. Mintha félnél elaludni. Vagy a másnaptól félek? Már a negyedik éjszaka virrasztok, ma újra egyedül, mert más ne szenvedjen attól, hogy én … nem alszok.

Voltam egy órát görkorizni. Frankó (atyaég! de régen használtam ezt a szót) idő van odakinn. Kellemesen meleg és friss. Még szívesen gurultam volna az aszfalton, de … aztán mégis hazafelé vettem az irányt. Most várok a citromfű teámra, hátha rásegít a nyolc óra környékén bevett gyógynövény alapú nyugtató bogyókra.

Egyébként jól vagyok. Legalábbis azon vagyok, hogy mindenből a lehető legjobbat hozzam ki.

Már két hete diétázom – nem fogyókúra céljából, bár úgy vagyok vele, nyár elején nem árt dupla formába hoznom magamat. Szóval, lényeg, hogy még legalább négy hétig szeretném csinálni.

A munka továbbra is sok és feszültséggel terhes. S leginkább ez az, amit egyre nehezebben veszünk. Látom a kollégákon. Ha már olyas valaki is panaszkodik a maga módján, akitől egyszer sem hallottam ilyet az elmúlt években, akkor mondhatom azt, nem én vagyok túl érzékeny.
De majd alakul. Remélem.