Még a hétvégéről, ami nekem tulajdonképpen öt napos volt (4 tanfolyamos, egy pedig a hétfő) nem is írtam. Mint minden kinez tanfolyás ez is arról szólt, hogy szembenézzek önmagammal. Volt, ami fájt, volt, amit könnyedén letettem. Egy biztos, kellett már azon korlátok leépítése, melyeknek az utóbbi időben folyton neki mentem. Változok. S remélhetőleg nő az önbizalmam. Kíváncsi lennék, vajon hány százaléknál tartok jelenleg. (talán ki lehetne tesztelni, de ez csak találgatás, és jó mókának venném.)

Tegnap pedig újra futottam. Lájtosan, mert hát kb. egy éve nem szaladgáltam sehol. Szóval, meg is éreztem. Csak 25 percet bírtam és tíz kört. Némi lépcsőzés, s gondoltam, megtettem, amit megkövetelt a testem a jó alvásért. (Nem gondoltam volna, hogy egyszer azért fogok sportolni, hogy el tudjak aludni este.)
Teli hold ide vagy oda, egyébb macerás ügyek leszarva, a lényeg, hogy aludtam 7 órát.