Tegnap megszivatott az opera mini, így bosszúból töröltem és újratelepítettem. Istenem, de hiányzik a billentyűzet a blogíráshoz! Meg a net. No, de nem nyafogok…

Vagyok és alszok.

Telnek a napok, hol ezzel, hol azzal. S már péntek is van!

Szerdán délután tornáztam egy jót. Végre. Ugyanis a rendszeres testmozgás látta kárát az alvás zavaromnak, de most már igyekszem visszaállni a régi rendre.

Tegnapi nap sikere, hogy megint vezettem, és a dicséret szerint elég jól. Bár a számomra még akadályokat rejthető helyzetek előtt olyan mondatok hagyják el a számat, hogy na most mit csináljak, jaj, mindjárt le kell kanyarodni, úristen, én most hogyan fogok kikanyarodni innen, nem is látom, jön-e autó balról, meg ilyenek.
Aztán csak megoldom valahogy. Bízik bennem. És én is magamban.

A mai nap első jóleső kacaja akkor hangzott el, mikor a logisztikus kolléga jó hírt közölt, én pedig puszit küldettem vele annak, aki szerintem megérdemelte. Kolléga úr pedig kissé csalódott hangon megjegyezte, hogy márpedig neki nagyobb szerepe volt a sikerben.

Ja, és sok év után végre újra ittam cidert. Már el is felejtettem, milyen is, de kellemes újratalálkozás volt.