Ide még nem érkezett a tavasz, csak az olvadással.

Talán a melegfrontnak köszönhetem az újbóli négy órás alvásomat, meg annak, hogy rosszul állítottam be az ébresztőt, és hajnal negyed ötkor úgy pattantam ki az ágyból, mint aki 5 órát aludt (az is kevés). Szóval, kb. 40 perc múlva esett le, hogy bizony nem 6 óra lesz nem sokára, hanem még csak öt. Jól van, gondoltam, akkor edzek egyet, ahogy szoktam hajnalonként.

Az utóbbi hetekben morzsolgatom magamban a vágyaimat, álmait. Valóban ezt szeretném csinálni? S ha igen, akkor tényleg alkalmas vagyok-e arra? Vajon mennyire találkozik a valóság és az álmaim?

Azon vagyok, hogy az összes akadályt, amit valaha építettem magamban, azt eltüntessem, és nyitott út legyen bármihez is, aminek megvalósítása mellett döntök. Egy a lényeg, úgy éljem az életemet, hogy annak értelme legyen.