A semmittevés-terve bejött a hétre. A reggeli félórás edzésen és némi sétán kívül csak ücsörögtem, feküdtem az árnyékban a strandon. Olvastam, nézelődtem, bambultam, szundítottam és a gyermekeimet gardíroztam, mikor éppen előkerültek a vízből (csoda, hogy uszonyuk nem nőtt). A szórt fényben némi fehértől eltérő színt is sikerült összeszednem.
Úgy tűnik, egy dolgot elfelejtettem betervezni: a csendet. Strandon zaj, a szállodai szobában a tv szól, oda kinn este hattól majd´ éjfélig élőzene ordít.
Hogy fogom szeretni az otthon viszonylagos csendjét! Holnap estétől.
De azért jó szabin lenni.
Az elkövetkezendő pár év célja, hogy annyi passzív jövedelmem legyen, hogy évi 30 napos munkával 335-6 napot tölthessek szabin. Jó arány, ugye?