Úgy döntöttem, nem szavazok.
Egy: nincs kedvem.
Kettő: hogyan mondjam meg, szerintem, melyik a legjobb, ha nem is tudom összehasonlítani az 50-et. Mert nem lehet.
Ennyi.
Úgy döntöttem, nem szavazok.
Egy: nincs kedvem.
Kettő: hogyan mondjam meg, szerintem, melyik a legjobb, ha nem is tudom összehasonlítani az 50-et. Mert nem lehet.
Ennyi.
Délután, még a munkából, hazatelefonáltam. Kértem Anyut, hogy indulásra készre időzítse a kölyköket ekkorra, meg akkorra, mert vásárolni viszem őket. Jók leszenk melegítőben, kérdezte Anyu. Visszakérdeztem, a kisebbik hogyan néz ki, emberek közé lehet-e vinni. Mert bizony képes – számomra – lehetetlenül felöltözni, teszem hozzá.
Körülöttem a kollégák csak röhögtek a párbeszéd hallható felén.
Ugyan elmagyaráztam néhány rövidke történeten keresztül, miért is vagyok ennyire gyanakvó kisebbik gyermekem öltözködési módjával kapcsolatosan.
Aztán felrémlett, hányszor hallottam saját anyámtól – igaztalanul, szerintem – a kérdést:
– Ebben akarsz menni?
A hangsúlyt sajnos nem tudom mellékelni, pedig az adta a kérdés felbőszítő, önbizalomrombóló ízét. Nem kívánom senkinek.
De most jót mosolyogtam az emléken és megjegyeztem hangosan:
– Ebben tuti rám ütött a gyerek.
Az utolsó adag:
NaomiHenger, azaz ha kedd, akkor Belgium: tényleg élvezet olvasni. GReader. – Esélyes
Nusi megmondja: Alakul, alakul. Majd jövőre ugyanitt kb. 300 poszt után.
Citrom Blog: Újabb brühühü. Lásd az okát egy korábbinál. (Már beleuntam a magyarázkodásba….)
Vipcast: ugye ez vicc? Értékelhetetlen 2010. 11 bejegyzés és egyik sem személyes. Ha tévedek, várom a visszajelzéseket…
Cycle chic: sok szép biciklis fotóval ellátott TEMATIKUS blog. Bocsi!
Örülünk, Vicnent?: Közéleti blog.
Béb, a zagresszív kismalac: na, végre! Valami értékelhető olvasnivaló. Értelmes írások a blogírójáról és világáról. Engem zavar a sok áthúzás, de gondolom, ez a bloggal jár.
Mircsi gitártokja: vannak jó részek, egyszer még remek blogger lehet belőle.
Vége. Hogy én ennek mennyire örülök!
Majd szavazok. Még előtte összeszednem magamat.
Fekszem az ágyamban és ellep az érzés, mennyire szeretek ott feküdni, aludni. Bevackolom magam a párnák közé, magamra húzom a takaróm, s onnan nézek szét a szobámra, ami az otthonom az otthonomban.
Vagy éjjel a párnákat félretolom, hasra fekszem, a válltámasztó macit magamhoz húzom, kislámpámat eloltom és álmodom a különösebbnél különcebb álmaimat.
Ezeket a pillanatokat, órákat nem adnám semmiért. Olyankor ezt érzem.
Még nem értem végére a lista elemzésének, véleményezésének. Pedig akkorra ígértem, hogy elmesélem, szerintem milyen a tökéletes komplexblog.
Először is adok néhány linket:
Zoli vagyok – a tavalyi nyertes
settenkedve lopakodó
Marleen
Blogopédia
Ezen blogok esetében a központban az írók állnak. Írnak önmagukról és a világról, a világukról, ahogyan ők látják. Élvezetes írások és ha bizonyos őket érdeklő témákról értekeznek, nem unom halálra magamat, hanem észrevétlenül magukkal ragadnak a soraik. Végigolvasom a bejegyzést még akkor is, ha előtte semmi kedvem nem volt értesülni pl arról, mi az a kétfarkú kutyapárt és ki nyerte a tour d’ France-ot, meg ilyenek.
Ha lexikoni anyagra vagyok kíváncsi, akkor használom a google-t és elolvashatom a TÉNYeket egy arra specializált tematikus blogban vagy egy mindenfélét összegyűjtő magazinban.
A komplexblog az értelmezésem szerint az egyetlen egy szem tulajdonosáról szól, vele történtekről, érzéseiről, gondolatairól, a világról alkotott véleményéről, meglátásairól, élményeiről, ismereteiről.
Tudom, az én blogom nem tökéletesen komplex. (Bár saját magam eléggé az vagyok.) Ezért nem is bánkódom azon, hogy nem kerültem be az 50-be.
Nyolc nap múlva hat éves lesz a blog. Ezzel együtt ünnepelhetem lissza születését is. (Itt leírom a történetét.) Nehezen szoktam meg. Azonban mára már lissza lettem. De csak itt a neten.
Olykor ego-keresgélést végzek, és látom, hogy más is használja ezt a nicket. Icipicit bosszant, majd megnyugtatom magamat: a domain az enyém, s ez olyan, mintha levédtem volna. Itt a neten.
Erről jut eszembe a gyermekeim kiskora. Akkor még úgy gondolták, minden és mindenki egyedi (így van egyébként), és ehhez a név is csatlakozik. Ha a kis barátjukat Zolinak hívják, akkor rajta kívül más Zoli nincs a világon. Ugyanígy belőlük is csak egy van.
Zárásként egy aranyos történet: Itt
Remélem, ma délelőtt szépeket és érdemeseket fogok olvasni.
Post Yourself: Lehet mazsolázgatni nála. Megmondom őszintén, de ezt már korábban is említettem, hogy nekem leginkább azok a bejegyzések tetszenek, ami mögött érzem az íróját, még ha éppen valami, engem kevésbé foglalkoztató politikai vagy aktuális témáról ír. Tény, hogy jól ír. Ennyi.
Életem – Jómodorú: Ritkán frissülő blog. Biztos tetszik, másnak.
Tomázs Traktátumjai: Ha éppen nem buli beszámoló, akkor némi egyéb info (mostanában Kína). Na, jó, még erősödj más témákban is!
Hanna és az ikrek: családblog. Maradjunk ennyiben.
Zsebró: Ritkán frissülő blog. Tájékoztató, informáló irományok történelemről, hagyományokról, olykor saját emlékeken keresztül. Hm.
Lancelotbéka: Onnan lehet tudni, mikor olvasod a blogger saját gondolatait, hogy a szavak és a vesszők egybe vannak írva. Erre vonatkozó reakciómat lásd az első részben. Sajnálom, vannak dolgok, amikre (én is) allergiás vagyok.*
Kicsi.Sáti.Közlöny: Nem ír minden nap. Férfiblog. Igyekszik szépen fogalmazni, mondhatni “festőien”. Maradok ennyiben.
Ilkablog: egyetlen bajom van vele. Ritkán frissül. Máskülönben szóba jöhetne egyiknek az öt közül.
Domi & Tomi esküvői webnaplója: Most ez komolyan van gondolva??? Tényleg csak én értem félre a komplexblog meghatározását?
Rénszarvas: Heti egyszer, olykor ritkábban frissülő blog. Értelmes, egyébként.
Összegzés a fentiekkel kapcsolatosan: nincs.
* A munkahelyen rám csörgött az egyik fickó, aki előzőleg írt egy levelet. Azt gondoltam, hogy nem elégedett meg a válaszommal, de elsőnek azért kért elnézést, hogy az egyik szót egy ‘l’-lel írta kettő helyett. Ezt fontosnak tartotta, mert érzékeny a helyesírásra. Mondtam, hogy ismerős a helyzet, doszt ugyanez a bogaram, még akkor is, ha 100 százalékban nem megy megvalósítás. No, de a törekvés!
Zene bekapcs. Jöhet a harmadik rész…
Juci világa: (Jaj, de utáltam mindig, ha Jucinak hívtak!) Brü-hü-hü! Ez sem igazi komplexblog. Inkább valami kulturális magazin. Sorry!
Hát nem azért élünk…: A kategóriába beleillik. Ritkán frissül (havi 4-5 poszt). Fogalmazással nincs gond. Most már csak az a kérdés, számomra bejön-e. Hát … nem fogott meg.
e-Vita: Kérem, kérem! Ez sem komplexblog! … Most sírjak??? (Vajon hány hely lett a valóban komplexblogoktól elvéve a nem odavalók miatt?)
Mamzel: élvezhetően ír, viszont nekem túl sok benne az erotika. Talán ha a blogíró pasi lenne, másként látnám… De lehet, hogy nem.
Viharsarki Kattintós: …fejvakarás… Attól, hogy egy pasi saját nevének felvállalásával ír egy blogot, ami mindenről szól, csak róla nem, attól még NEM komplex.
(Most már elhangzik tőlem egy halk, de annál erősebb érzelmi töltésű bazmeg.)
Bünti blog: Oké, élvezhető. Még érdekes is. A tematikus valóságában. De számomra ez sem komplexblog.
ÁSÉS Brigád: Hopp! Először is, ezt nem egyetlen személy írja. Itt már megbukott. Tehát nem komplexblog (ez sem). Másodszor pedig… ha valakinek ez kell, akkor olvassa. Én nem fogom.
(Lehet számolni, eddig mennyi NEM kategórián belüli blog szerepelt az 50 között.)
Igazából szerelem: Olvasmányos, szépen fogalmazott. Az a szó jutott eszembe, hogy ‘finom’, amit a lágy szinonímájaként használnék. Az az egy kifogásom lehet, hogy szinte(?) csak egy témáról ír.
Weinei blog: Első látásra nem nyert meg, de aztán rájöttem, olvasható. Még lehet az írójából ‘nagy blogger’.
Rövid, de velőtlen: lustaságból nem olvasok olyan blogokat, melyek bejegyzését csak egy ‘folytatásért kattints’ gomb megnyomásával érhető el. Nagyon-nagyon jó írásoknak kell lenniük, hogy rávegyenek a kattintásra. Ez nem sikerült az első két bejegyzés olvasása után. Bocs.
Dominó és Lőrinc: ez egy tematikus blog. Nem ide való. Sajnálom!
AnotherLife2Time: ugye nem sokat tévedek, ha ez inkább egy magazin? Mit is keres akkor a komplexblogok között?
(Hócipő tele! Pazarlás volt az 50 hely jórésze… A valóban kategóriába illőknek nagyobb esélye van nyerni, ez tény, de vajon hány olyan blog maradt le, ami érdemes lehetett volna az első helyre.)
Első rész ITT!
A Nagy család élete: ha valaki szereti olvasni, ki hogyan és mit cselekedett egy nap, akkor annak valószínűleg ez a blog megfelelő lesz. Én egy kicsit többre vágyok.
Mosolyka: nemcsak azért jó olvasni a sorait a bloggerlánynak, mert választékosan, szépen fogalmazva ír, hanem mert tele van hittel és életörömmel. Sokan példát vehetnének Róla! Csak így tovább, Mosolyka! – Esélyes
Manéla: kicsit gondban vagyok vele. Számomra túl sok a fiktív, illetve annak tűnő történet. Jól ír, ez tény. De nekem csak ennyi.
Hírcsárda: Na, ez pontosan az, amit a címe takar. De nem komplexblog a megítélésem szerint.
Aftermodern: az már jó jelnek lehet venni, hogy a feedjét a GReaderembe másoltam. Megmondom őszintén, azt hittem, egy nő írja. Közben kiderült, hogy egy férfi. – Esélyes
Galad és a blog: élvezetes, igazi pasiblog és nem mellesleg, bringás. Van humora és magát sem kíméli alóla, ha arról van szó. Nekem tetszik. – Esélyes és már az RSS-olvasóban van
Ráérünk: Bocs, de nekem nagyon ellenszenves, hogy szavazásra buzdítja az olvasóit, látogatóit. Meg egyébként sem ilyennek képzelem el a “tökéletes komplexblogot”. (Hogy milyennek? Azt majd zárásként az utolsó részben leírom.)
Deark Fan Klub: Szerintem ez egy közösségi blog. Nem egy személyes. Sajnálom…
Szakács Béla naplója: Hm. Ízlések és pofonok. Nem igazán ragadott meg.
Manzárd Café: Szerintem, ennél a honlapnál is fogalomzavar lépett fel a nevezők körében. Miért is lenne ez komplexblog?
Folyt.köv.