Azért nem jó, hogy olykor ritkán írok blogot, mert olyankor nehéz az elmúlt hetek történéseit rögzíteni.

Ráadásul még vissza is kell olvasnom, hol vesztettem el a fonalat.

Miután az ünnepek (Karácsony, Szilveszter), s az utána való hét nagyszerűen telt el. Itthon voltak még a tesómék, és az elutazásuk előtti egy napot egy közös budapesti csavargással koronáztuk meg. Mázlinkra az időjárás is mellettünk volt, hisz déltől gyönyörű napsütésben sétáltunk a Budai várból át a Mátyás-templomhoz, Halászbástyáig, majd vissza Pestre. Míg a férfiak sötétedéskor felkirándultak a Citadellához, addig mi, nők a Váci utcán gyalogoltunk végig. A közös vacsorára már senkinek se maradt energiája.
A mi családunk is visszatért a bérelt apartmanba, ami a Gozsdu-udvarban volt. Szerencsére mindenkinek saját szoba, helyiség jutott, nekem pedig egy kialudt matrac. Emiatt és a tetőtérig felszűrődő éjszakai élet zsivaja elég nyugtalan éjszakát adott nekem. Előtte még jól fejbe vágattam magamat a tetőtéri ablakkal, hogy tuti legyen az élmény. Akkor félig sírva, félig röhögve mondtam, ha lesz nyoma, a páromra fogom a kék-zöld foltot, de valamiért az arcom immunis az ilyen jellegű atrocitásra, mert csak a fájdalom maradt meg az érintett csonton, semmi elszíneződés vagy dudor.

Másnap elsőként keltem, és ha már előző este lemaradtam a Citadelláról, úgy gondoltam, a reggeli futásom alkalmából járhatok arra is. Felkapaszkodtam, a napfelkeltét kihagytam (az ég alja felhős volt, s nem vártam rá), de a Szabadság-hídra érve pont kikukucskált a napocska. De mire a Lánc-hídhoz értem, leereszkedett a köd (ki tudja, honnan) Budapest ezen részére.

Még elbúcsúztunk a tesóméktól, irányoztuk magunkat haza.

Az elmúlt hét hipp-hopp eltelt. A munka olyan, amilyen. Most legalább nyugodtabban csinálhatom. S úgy tűnik, lesz változás, módosulni fog a munkaköröm, s remélem, ezzel a munka mennyisége is. De még nem tudok semmi konkrétat hivatalosan.

Oldásra jönnek szépen. Heti egy, ahogy beszabályoztam magamnak. Múlt héten ketten jöttek volna, de az egyik vendég valamiért elnézte a napot, így az elmaradt. Jó volt így.

A hétvége nagy részét a párommal töltöttem. Míg szombaton elég gány volt az idő azzal a piciny hóeséssel egyetemben, amit az időjárás összehozott, addig vasárnap ragyogó napsütés volt. Ennek ellenére alig tudtuk magunkat kivakarni az ágyból, mert mindketten csak aludni szerettünk volna. Szerencsére erősebb volt bennem a napsütés és a friss levegő utáni vágy, így összehoztunk egy jó kis sétát. Hegyre el és onnan le.

A végére már majd’ lefagyott a kezem a kesztyű ellenére. Emellett pisilnem kellett, és szomjas is voltam. Azt meg sem kíséreltem, hogy az előbbit megtegyem, mert a hidegtől annyira erőtlenné vált a kezem, hogy még az orromat is alig tudtam megtörölni. A vízivást meg érthető okokból kerültem.
Miután visszaértünk az autóhoz, a közeli étteremben egyből a mosdóba vonultam. Vicces volt, ahogy a farim övét igyekeztem meglazítani, majd a gombot kigombolni.
Ugyanez a művelet visszafelé még mókásabb volt. El is gondolkoztam azon, hogy vagy maradok a mosdóban, míg kiengednek teljesen az ujjaim, vagy nyitott nadrággal megyek ki a megrendelt teámhoz.
Aztán csak engedelmeskedtek az izmaim, sikeresen befejeztem az öltözködést.

Még kinn a természetben, teli húgyhólyaggal irigykedve és kissé háborogva trappoltam tovább, mikor a párom félreállt, hogy férfi módjára kiengedje a fáradt vizet. (Igen, ez az egy dolog, amit irigylek a férfiaktól sok nőhöz hasonlóan: az állva pisilést.) Mikor megemlítettem, hogy ugyan kell pisilnem, de sajnos az elfagyott kezeim miatt nem tudom megoldani, felajánlotta hót komolyan, hogy segít. Hát érdekes lett volna egy momentuma a dolognak. Na, emiatt nem mentem bele.

Az említett nehézség ellenére pozitívnak értékelem a túránkat. Sétának nem mondanám, mert mindkét irányba megnyomtam az iramot. Felfele azért, hogy legyen valami sport értéke is. Lefele meg ugye meg volt szintén az okom a sietésre.

Hazaérve a vacsora várt, illetve a filmnézés. Korán lefeküdtünk, de kissé melegre sikerült az éjszaka, amíg rá nem jött a párom, hogy nem jó irányba állította a fűtést. Felfelé és nem lefelé.
Bezzeg az időjárás az ellenkezőjét tette. Megjöttek a várva várt mínuszok.