Hogy miért nem lazsáltam tesi órán

Nem emlékszem az alsó tagozatos testnevelés órákra, legfeljebb annyira, hogy az iskola folyosóján is volt, illetve arra, hogy mikor az új iskolába, tesi tagozatos osztályba kerestek diákokat, akkor az udvaron kellett teszt kört futnom (gondolom, többek között), mert a szüleim beneveztek erre a projektre. Nem feltétlenül azért, mert hogy annyira sportos alkat lettem volna, inkább az vezérelte őket, hogy a rendszeres mozgás jó hatással lehet rám (és a tesómra), ami az egészségünket illeti. Egy szóval, felső tagozatban sportos osztályba jártam. Átlag heti 7-8 tesi órával, plusz két-3 délután edzéssel

Engem úgy neveltek, hogy amit a tanár mond, azt kell csinálni. Így, ha a pályán (ami 200 m-es volt, ha jól tudom) 12 kört vagy többet kellett futni bemelegítésként, akkor azt csináltam. Lehet, nem köptem ki a belem, de becsülettel megfutottam. Biztos volt olyan, hogy húztam a számat, mer reggel hétkor semmi kedvem nem volt hozzá, de mentem, csináltam.
Ami a futást illeti, számomra már az általánosban kiderült, hogy sprinternek nem vagyok jó. A hosszú táv pedig annyira fekszik nekem, hogy nem futom el, és előbb-utóbb beérek a célba (bár emlékszem az egyetlen egy versenyemre, amikor x km-t kellett futnom, és kiköptem a belem, olyan iramban nyomtam).

Gimibe kerülve már csak heti 3 tesi óra volt, ami számomra felért a semmivel, mert megszoktam, hogy minden nap mozoghattam szervezett keretek között. Így örömmel vettem, ha az osztályt kiküldték futni iskolakörre. Én nem sétáltam bele, becsülettel végig futottam.
Nem tudom, hogyan vélekedett rólam a tesitanár, azt viszont tudom, hogy más emberek észrevették, hogy komolyan veszem a sportolást. Ha lementem az edzőterembe, akkor nem csacsogni mentem, hanem a súlyokat emelgetni. Ez a mai napig is így van.
Ha futni megyek, akkor az számomra a mozgásról szól, nem arról, hogy társasági életet éljek.
Nem vagyok szuper és csúcsokat futó, és mivel tudom, hogy 4 perces kilométereket már nehezen fogok megfutni (hacsak valami csoda edző ki nem hozza belőlem), ezért csak türelmesen hallgatom, ha valamelyik férfi futótársam az ő 4 perceseiről beszél és filozofál. A legtöbbjüknek a verseny a fontos. Nekem az, hogy mindig kicsit felülmúljam magamat, nem az, hogy mást legyőzzek.

Ha edzésről van szó, magamhoz mérten komolyan veszem. Ezért is tudok magamban edzeni. S ezért sem lazsáltam tesi órán.

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.