Vannak

Annak idején hogyan tudtam minden nap legalább egy bejegyzést írni? Olyan, mintha most nem lennének gondolataim, érzéseim , nem történne velem semmi?

Minden van. Érzés, gondolat, és történik is velem ez-az. Ha a jövőt tekintem, biztosan szívesen olvasnám ezeket pár év múlva. Legalább privát posztként leírhatnám őket.

Az biztos, hogy a futás sokat segít abban, hogy csökkentsem az íráskényszeremet, meg persze a napi 8-9 órás ülés a munkahelyen. Kinek van kedve és ideje még hétvégén is, illetve délutánonként egy-egy bejegyzésért leÜLni a gép elé?

A nem írásban az is szerepet játszik – de csak részben szerencsére -, hogy olyan dologról nem akarok írni, ami negatív, panaszkodásnak tűnik, vagy mást beszélnék ki. Erre példa a volt pasim. Elég, ha a hozzám közelálló kolléganővel megosztom a történéseket, érzéseimet vele kapcsolatosan. Mert néha muszáj kiadnom magamból. Példának okáért azt, hogy szerintem az nem szeretet, ha figyelmen kívül hagyja valaki a “szeretett” személy akaratát, szándékát és érzéseit, csak a sajátját tartja előtérben, és azt akarja ráerőltetni a másikra (“már pedig ez így lesz, úgy lesz, és úgyis visszajössz hozzám, mert másként nem lehet”). Innentől kezdve bizonygathatja nap mint nap, mennyire szeret, úgy is tudom, csak a sértett ego beszél belőle. A szeretettel együtt jár az elfogadás, türelem és megértés. És a másikra való ráhangolódás.

Persze nem mutogatok. Ha igen, akkor tudom, hogy ebben az esetben tulajdonképpen magamra mutatok, legalább 3 db ujjal. Azaz vizsgáljam meg, érzések vannak bennem ezzel kapcsolatosan, és hogyan tudnám azokat feldolgozni, és megélni pozitív érzésekkel ezt a helyzetet.

Perpillanat csak azt érzem, hogy szeretnék segíteni a volt pasimnak, hogy könnyebben feldolgozza a szakításunkat. De mindenkin nem segíthetek, és csak annak tudok, aki kéri, ezért szerintem maradok türelmes. Tudok mást csinálni?

Rajta kívül is van más történés az életemben. Van, amiről egyelőre nem akarok itt írni, de van, amit szívesen nyilvánosan megosztok. Igen, futással kapcsolatos. Egyelőre két TT van megcélozva 60-60 km-rel, és egy fix időre körözős futás október közepén. Versenyre nyáron nem szívesen megyek, és ha az ember lánya hosszabb távokra adja a fejét, akkor nem lehet csak úgy versenyeken futkározni. Be kell tartani a szigorú pihenőidőt. Tanultam a tavalyi évből.

Jó lenne valahová elmenni a gyermekeimmel is nyáron. Az osztrák Alpokon gondolkozom, de addig húzom, míg a végén sehova… Na, majd!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..