Boldogat nekem!

Ahhoz, hogy a mai futásom létrejöjjön, az kellett, hogy lemondjak a jövő hétvégi TT-ről, szembe menjek a heti edzéstervvel, és nagy-nagy akaraterő, hogy minden úgy legyen, ahogyan azt kitaláltam.

Előző napokban a google térképet bújtam, számolgattam, hogyan is fog kijönni az éveim száma kilométerekben. Meddig lesz erőm elfutni, és hogyan lesz a legegyszerűbb. Két verzióval indultam útnak reggel fél hatkor, hogy a kettő közül, amelyikhez nagyobb kedvem lesz út közben, azt csinálom meg.

Legjobb lett volna terepen futni, de szerencsémre az aszfalt mellett döntöttem. Az elmúlt napok esőzése, időjárása erősen párás idővel áldotta meg a fás és nem fás területeket. Szerintem fulladoztam volna odafenn. A bogarak macerálásáról még nem is beszéltem…

Szóval, mikor elindultam az aszfaltos futásomra, még borús, párás idő volt. Számítani lehetett rá, hogy esni is fog. Kb másfél óra múlva jött is egy hosszabban kitartó zápor. Csak az első percekben zavart, utána már fel sem vettem, sőt, mikor elállt kb egy-másfél óra múlva, még sajnáltam is, hogy vége a természetes frissítésnek.

Az FB-re ezt írtam:

“Jártam Mályinkán, a Lázbérci tónál, a tardonai emelkedőt elölről-hátulról megjártam, esett az eső is, a végén pedig sütött a nap. Dédestapolcsányban egy kölyökkutya körbe- és rám ugrált (ezt nagyon utálom), alig bírtam megszabadulni tőle. A tardonai úton egy másik kutya akart ismerkedni velem. Hát, szagom akkorra már volt rendesen.
Az utolsó három kilométert szerintem már repülve tettem meg.
Jó kis kaland volt, örülök, hogy megcsináltam. “

Nem mentem nagy iramot, volt, hogy az emelkedőt megsétáltam, vagy mikor a banánt ettem, vagy éppen egy kutyával bajlódtam. (ma kutyás napom volt….). Eleinte a zsákom volt nehéz (kb. 3 kg: 2,25 l folyadék, 3 db banán több darabra vágva, és apróságok, amik kellhetnek útközben), azért nem tudtam haladni erősebb tempóval. Visszafelé szinte folyamatosan lejtett, a zsákom is ürült, így könnyebb volt a futás. Az utolsó pár km-en már nagyon haza akartam érni, mert tudtam, hogy meglesz a 47 km, akár sétálva is.

Egy szóval klassz kis futás volt, bár az első felében csak az vitt, hogy már csak becsületből is meg kéne csinálni, ha már ezt elterveztem. Visszafele haladva pedig hülye lettem volna feladni csak úgy. Egyébként is remek állapotban éreztem magamat. Semmi energiahiány, semmi fal, meg ilyenek. Mondjuk, nyomtam is a banánt, a szőlőcukrot és a sótabit befele. Az utolsó 12 km-re még BCAA-s Hell energiaital is jutott. Talán attól kaptam szárnyakat?! ….he-he… (Tudom, hogy ez a másik brand szlogenje.)

Az utolsó kilométeren még el is érzékenyültem. Erről Rocky Balboa-s Gonna Fly Now c. szám tehet, meg persze az az érzés is, hogy most is sikerült megcsinálnom egy hosszabb etapot. A születésnapomon.


Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..