A hőség nyomán

Egyelőre vége a hőségnek. A múlt hetet nagyjából jól bírtam, bár rendszeres volt a fejemben érzett nyomás. Még a szombati hosszú futásomat is sikerült megcsinálnom, amiből két óra jutott terepre, a többi a tó körül, majd 20-25 perc pedig aszfalton a városban. Az utolsó egy órában kemény alkudozás folyt bennem, hogy idő előtt befejezzem a futást, vagy megcsináljam a kért 3 órát. Az segített, hogy végig kitartsak, hogy beugrottam a Sparba venni egy félliteres Zero kólát. Mire kifizettem, addigra lehűltem annyira, hogy pár korty kóla után nekiveselkedtem a maradék 20 percnek. És még csak 10 óra volt.

A hideg kólás palackot a mellkas-zsebbe tettem, így az is hűtött féloldalt. Kocogtam, mert egyszerűen alig ment lejjebb a pulzusom. A levezetés alatt is csak csipogott az órám. A testem hőmérsékletét csak egy több perces hűs, majd hideg zuhany tudta csökkenteni. De előtte még lenyújtottam, mert tudtam, hogy később már erre nem lesz a hőségben kedvem. Azt a piciny árnyékot, amit a lépcsőház előtti fácska lombja adott, használtam ki erre.

A szombat délután egy részét sikerült a moziterem hűsében tölteni, de aztán haza kellett menni a meleg panelba. Csakúgy tudtam elaludni, hogy a szoba padlójára feküdtem, ahol még járt egy picinykét a levegő, így legalább nem szúrt a bőröm egy idő után. Még a hátamra is feküdtem, pedig úgy nagyon-nagyon ritkán alszok.

Hála a jó égnek, csak az elalvás macerás, utána nyomom, mint a mormota, a szokásos felébredéseimmel. De azok nem számítanak.

Vasárnap úgy ébredtem, mintha keresztül ment volna rajtam egy kisebb úthenger, a testhőm picit sem hűlt vissza az éj folyamán. Kinéztem a napos kora reggelbe, és beleborzongtam a gondolatba, hogy én most ott kinn fussak annak ellenére, hogy 16-18 C fok van. Talán, ha a lakásban legalább 5 fokkal hűvösebb lett volna (gyanítom kb. 28 C fok lehetett, ha nem több)…

Szóval, inkább kényelmesen megreggeliztem, majd autóba ültem, és bevásároltam úgy általában, illetve a süteményhez, amit a nagyobbik érettségijére kértek. Otthon a délelőttöm főzéssel, süteménykészítéssel, és Csernobil nézéssel (hallgatással) telt. A meleg konyhában.

A kisebbik nem volt otthon (az apjával ment valamerre vezetni), így a nagyobbik egyedül ebédelt, én rá sem bírtam nézni a kajára. Lezuhanyoztam, ledőltem és a délutánom a túléléssel telt. Na jó, néztem kerékpárt, sorozatot, és este már tudtam olvasni is. Ekkor jött meg a vihar. De jó is volt!

A tegnap elsunnyogott edzést, ami csak 52 perc lett volna, ma reggel csináltam meg. Nem volt hűvösebb odakinn, de a lakásban legalább igen. És az ég is felhős volt. Megcsináltam, folyt rólam a víz, de valahogy nagyon jól ment. Sokszor éreztem azt, hogy na, most tényleg futok, ergo a mozdulataim összhangban vannak, és nem kell erőlködnöm. Szuper élmény volt.

A szombati terepes etapom alatt eldőlt, hogy kihagyom a jövő szombatra tervezett 60 km-es terepfutásomat az egyik TT-n kihagyom. Nagyon megviselt a meleg, és ezt a szombatot, hétvégét másként is eltölthetem. Ha minden jól megy, akkor Vele.

Hogy ne maradjak kihívás nélkül, gondolkozom egy születésnapi 47 km-en. Már összeállt, merre megyek majd terepen, de szerintem előző nap fog eldőlni, hogy belevágok-e vagy más kedvességgel lepem meg magamat. Otthon semmiképpen nem akarok maradni.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..