Ott vagyok már?

Így tizenx nap után már érdekes állapotba kerültem: látszólagos nyugodtságom mögött egy türelmetlen nő dobol az ujjaival, és azt kérdi, mikor lesz már péntek délután.

És ott van az, hogy hogyan tekintsek magunkra. Úgy, mint két, újonnan találkozott emberre (férfira és nőre), akik ismerkednek egymással, vagy mint egy régi szerelemre – úgy, hogy ő ott volt velem még akkor is, mikor évekig egy szót sem váltottunk egymással, és mégis az “otthon vagyok melletted” érzést élem meg.

Annyit tudok, hogy az öröm érzése van bennem, ami szépen beleolvad egy mindent elborító, pozitív előjelű érzelmi masszába, aminek nevet nem tudok adni. Csak megélni akarom. Minden egyes pillatatot Vele.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..