Mi is történt az elmúlt hetekben, hónapokban a futáson kívül?

Például az, hogy megjártunk az Alpokot a gyermekeimmel. Ugyan nem pont úgy, ahogy szerettem volna, de végül is sikeresnek mondható az egyhetes kikapcsolódásunk.

Visszafelé a nagyobbikat kipakoltunk a gólyatábor gyülekező helyén, majd a kisebbikkel hazajöttünk. Másnap már utaztam Gyulára a páromhoz és a kisebbik gyermekéhez. Velük töltöttem bő két napot, de hétfőn már jöttem haza, bár még maradhattam volna (sajnos, muszáj volt).

Egy szóval, elég sűrű volt a másfél hetes szabadságom, ami jó. Is. Viszont az ilyen pörgős, rohanós szabikkal az a bajom, hogy olyan a végén, mintha nem is lettem volna. Valahogy nincs időm utána feldolgozni. Mert hazaérve egyből az otthoni feladatok jönnek (mosás, vásárlás, takarítás, hétköznapok, stb.)

Alighogy észhez tértem, már jött az albérleti szoba keresés az egyetem elkezdéséhez. Szerencsére sikerült 4 helyet találnom, az is, hogy az apjuk vállalta, hogy megnézi őket a gyermekeimmel, míg én a Bükkben 60 km-t futótúrázok. Nagy örömömre, miközben nyomtam a kilométereket, az egyik albérletet kivették. Egy feladat kipipálva.

Tulajdonképpen nekem már csak az maradt, hogy elköltöztessem a gyereket az albérletébe. És utána ott töltsem a hétvégét a páromnál.

S ha már kettőnknél tartok. Kezd bennem tudatosulni, hogy az a férfi, aki 28 évig oly sokat jelentett számomra, újra az életem szerves része. Bár mindketten tettünk egy nagy kitérőt, újra egymással futnak az életvonalaink tovább. S ha el is választ minket jó sok kilométer, úgy érzem, lelkileg és érzelmileg egyre közelebb vagyunk egymáshoz.

Minden mást kettőnkről szeretnék megtartani magamnak… meg neki.

Így inkább írok a lábamról, meg arról, hogy újra edzést tartok.

A jobb lábam combja kakiskodik. Igyekszem kideríteni, melyik izmom krepált be, és azt kikezelni. De olyan, mintha vándorolna a gond. Your mother!

Pár hete felkértek arra, hogy szeptembertől az előző edző helyett egy pár hónapig tartsak edzést a munkahelyemen heti két alkalommal. Eddig két órát tartottam, és meglepetésemre elég sok minden megmaradt bennem abból a három évből, amikor a városban voltak saját csoportos óráim.

Node ez nem jelenti azt, hogy ülhetek a babérjaimon. Minden órából igyekszem tanulni valamit, és minden órába valami újat beletenni.

Ja, és a tegnapi edzés után nekem is van izomlázam. Gyanítom, a velem edzőknek még jobban van.