Kétszer 20

Mit is írhatnék az elmúlt év utolsó éjszakájáról? Csendesen, kettecskén töltöttük. Nekem ez volt a number 1 évek óta.

Ha valaha is szilveszereztünk együtt még a kilencvenes évek elején, akkor sem egy párként. Most különös érzés volt éjfélkor a himnusz alatt hozzábújni pezsgőspohárral a kezemben.

Bár írnék végtelen sorokat kettőnkről, de inkább azt választom, hogy nem, és legyen a mi kettősünk együtt sokáig szeretetben, békességben és nyugalomban.

Inkább írok arról, hogy szeretném, ha az évre tervezettek egyre élesebben körvonalazódnának.

Lesz bőven futás, de verseny annál kevesebb. Nem vágyok a megmérettetésre, inkább csak kihívásokra. Talán ezért is választom a hosszabb távokat és olykor a terepes futótúrákat.

Ez éven más a lényeg. Lesz megint egy ballagó gyerekem, akiért szurkolhatok. Abban semmi kétségem, hogy felveszik a vágyott egyetemre, inkább a kérdés, meglesz-e a kollégium. Az albérlet eléggé pénztárcalaposító….

Bár vágyom egy kertesházra, de lehet, megelégszek egy társasház valamelyik lakásával is, amivel nincs sok gond, de van terasza, ahova kiülhetek reggelente. Úgy sem lesz időm kertészkedni, ahogy ismerem magamat.

A többi meg jön, ahogy jönni fog.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..