Ha kedd, akkor futás. 4 és fél óra alvás után nekivágtam az 1 óra 25 perces edzésnek. Azon az útvonalon kezdtem el futni, ahol már kétszer is jártam pár hete. Aztán egy mellékútról az erdős részre egy kitaposott út vezetett be. Fél pillanatot gondolkodtam csak, és egy nagy sarkonfordulással már be is irányoztam magamat az erdőbe.

Hamar a kék turistaúton találtam magamat. Az arcomon mosoly terült el, és a lelkem is tapsikolni kezdett örömében: újra terepen futottam, bár aszfaltos futásra indultam egy 40 perce.

Igyekeztem tartani az edző által megírt edzést, pulzust, de hát terepen nem egyszerű gyorsító szakaszokat futni. De bánta a kánya!

Kikötöttem a HHH reptéten, ott még pár percet elfutogattam, majd fordultam visssza.

Örülök, hogy egy újabb útvonallal bővítettem az itteni repertoárt. Már csak egy saját ház vagy lakás kellene itt….

Ami pedig az évet illeti, annyit írnék róla, hogy az egyik legcsodálatosabb évem volt. Olyasmi történt, amire legfeljebb csak álmomban számíthattam. (Vagy hogyan is fogalmazzak…)

A futásaimmal is elégedett vagyok. Egy szavam sem lehet. Ugyan volt ősszel egy fájdalmakkal tarkított időszak, de működtek a bevetett terápiák (ragasztás, hengerezés, oldás, Bach-terápia, stb).

Várom az Új Év kihívásait, örömeit. S mivel ez az év bebizonyította, bármi megtörténhet. Szóval, ezen tanulsággal a tudatomban várjam, vágyjam, higgyem a legjobbat, mert megvalósulhat.