… folyik…

A múlt heti 5 nap együtt töltött idő pozitív és pozitív érzéseket hagyott bennem.

Olyankor, mikor nem vagyunk együtt, mintha hibernálva lennék. Az érzéseim leginkább.

Visszasírom a tatai tóköröket. Bár ugyan egy deka emelkedő sincs a körön, mégis élmény volt a napfelkeltében (és egyszer napnyugtában) futni. Ezek után valahogy nem vágyok a városunkban körözni (s mégis megtettem a héten háromszor is, mert hó volt és csodás volt). Úgyhogy holnapra ki is néztem egy túraútvonalat kicsit messzebb. Csak legyen lelkierőm reggel autóba ülni, és elvezetni odáig.

Kell nekem valami új benyomás, új élmény, amivel terelem a figyelmemet, amivel lefoglalom magamat, és nem azzal foglalkozom, hogy nem együtt vagyunk. Meg egyáltalán szükségem van arra, hogy kirángassam magamat újra és újra a hétköznapok monotonitásából (pedig nem is unatkozom).

A múlt vasárnap alig öt napja volt, de olyan, mintha ezer éve lett volna. Furán telik olykor az idő.

Azt hiszem, megint két síkon folyik az életem.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..