Kezdem érezni, hogy növeli a terhelést megint az edző. A múlt héten előtti héten síkon 71 km-t futottam 7 óra 3 perc alatt. Az előző héten a szombati terepfutással 72,3 km-t hoztam össze 7 és fél óra alatt 721 m szintemelkedéssel. Oké, szombaton még egy jó kis izomlázat is sikerült összehoznom. Ja, szokni kell a fel- és lefelefutást.

Régen futottam már ennyit egy héten. És gyanítom, lesz ez még több is a héten.

Kicsit fáradok is. Honnan tudom? Onnan, hogy kezd elegem lenni a télből, a hidegből, pedig még csak január közepe után vagyunk.

Ma reggel végiggondoltam, hogy hajnali, reggeli futóként én leginkább hidegben futok. Kb. szeptembertől április végéig. Taval május elején én még max. 10 C fokban nyomtam, míg nap közben már 20-25 C fokokat vagy többet is ért el a hőmérő szála. Ezek után nem meglepő, hogy padlóra küldött a melegben való futás.

De el lehet hinni azt is, hogy a mínuszok is kiszívják az embert hosszabb távon. Mentálisan is. (Ugyanezt teszi velem az extrém meleg.)

És közben egyensúlyozok a kajabevitellel. Jó lenne fogyni, de fogalmam sincs, hogyan tegyem, hogy közben maradjon is erőm. Újra visszafogtam a szénhidrát bevitelt (kivéve a 4 napos pihenésünk alatt bő egy hete). Megmozdult a képzeletbeli mérleg nyelve? Nem. Sőt, tegnap este megjegyezte Apu, hogy kerekedett a képem. Azt hittem, padlót fogok. Már felmerült bennem a gyanú, hogy titokban várandós vagyok….

Anyu azért védelmemre kelt, és azt mondta, hogy csak kipihent vagyok, azaz ki van simulva az arcom, nem olyan nyúzott. … Majd lesz ….

Szóval, kezdtek belenyugodni, hogy a testem már ilyen marad, azaz ez lenne a természetes állapota. Ki is egyeznék ezzel a mérettel és izom-zsír összetétellel akár 20 év múlva is. Ha megérem. Csak egészséges legyek.

Csak egészséges legyek! És sportolhassak kedvemre.