Kedvenc szabadidős tevékenységem – főleg a munkahelyen blogírás helyett – mostanában a következő futóútvonalam megtervezése terepen.

Múlt héten csináltam magamnak egy húzós hetet, ugyanis hétfőn futottam meg kicsit lerövidítve az az előtt napi (vasárnapi) edzést. Persze az edzőnek úgy adtam be, mintha a tényleges napon futottam volna meg. Szóval egy szavam sem lehet, ha vasárnapra már fáradtak voltak a lábaim. Ezt már akkor éreztem csak, mikor az emelkedőn kellett felfelemocorognom, s után lefele. Vicces volt, mert még a futható, azaz nem túl meredek lejtőn sem tudtam sebességet kicsiholni magamból. Mindegy volt már akkor. Túlélésre játszottam, vagyis hogy befejezzem az edzést a kért idővel.

A tegnapi pihenőnapomon ugye a hajnali nyújtás, jóga mellett délután megtartottam a szokásos alakformáló edzés a melóhelyen. Eljutottam odáig, hogy legalább a jobb vállamat kímélendően a gyengébbik gumikötéllel dolgoztam. Természetesen a lábaimat ugyanúgy megdolgoztam. A fene se tud lazítani.

Így ma reggel már az első száz métereken két kocsonya lábat éreztem az erőteljesek helyett. Igyekeztem tartani, elérni a kívánt pulzusszintet, és haladtam arra, ahol majd megejtem a keddi dombra felrepülős szakaszokat. Mire odaértem, elfelejtkeztem a gyengének titulált lábaimról. Az első felrobogós 30 mp persze gyengére sikerült. Utána még jött háromszor 30 mp felrohanás, és 5 perc kocogós szünet után jöhetett még négy ismétlés.

Később a futás adatait nézve az agyam eldobtam. Két olyan felfelém is volt, ami 5 perc alatti kilométeres sebességgel nyomtam: volt egy 4:47 p/km-es és egy 4:53 p/km-es 30 mp-es felfelém. Höh!

Jó, ehhez az is kellett, hogy vádlijaim égjenek a terheléstől. A többire nem emlékszem.

Ez a hetem még nem lesz könnyű. Viszont a hétvégén két hosszabb edzésem lesz egy hosszú és egy rövidebb helyett. Ennek amiatt nem örülök, mert ugye a kedvesemmel leszek, és még a szombatot megoldjuk úgy, hogy ő edzőtermi edzésre megy, míg én kinn futkározom a hegyen, de vasárnap már a közösen töltött időből veszem el a futásra az időt.

Hát ez van. Most.