Amíg…

Mivel is foglalhatnám le a gondolataimat, míg nem vagyunk együtt?!

A futással, edzéstartással, azzal, hogy lakást, házat keresek (kinéztem egyet, by the way, s persze nem Bp-n), a délutánjaimat telenyomom teendőkkel. S mikor már fáradt vagyok testileg, szellemileg, jöhet a pihenés, a sorozatnézés, az olvasás, mert akkor már úgy sem akarok más csinálni, csak lenni.

Most is legszívesebben csak felpakolnám az íróasztalra a lábaimat és néznék ki a fejemből.

Kemény volt a ma reggeli edzés is. Máskor valószínűleg megcsináltam volna könnyedebben, de már érezhetően fáradok. Emiatt a pulzusomat nehéz felnyomni, ezért gyorsabban kell futnom a kért pulzusszintért, de ez több energiámba telik. Reggel is az edzés utolsó 20 percében képtelen voltam elérni a 156 bpm-et, főleg megtartani arra a kétszer 4 percre. Nulla erőm volt már gyorsítani.

Szóval a TP-ben majdnem meg is írtam az edzőnek, “tarkafosnak (bocs!) éreztem magamat” a végén. Aztán moderáltam magamat. (Itt nem.)

De legalább jó perc/km-eket mentem. A héten biztosan. Nem tudom, hogy ez a fejlődés jele vagy csak a fáradtságé, majd kiderül előbb-utóbb.

Ami pedig a kinézett lakást illeti. Hát, így képek alapján bele vagyok szerelmesedve. Egyelőre egyetlen hátránya van (ha ezt ennek veszem), hogy autóval kb. 28 km-re van a bp-i irodától. Mivel nem ehhez vagyok szokva, még meg kell emésztenem, hogy nem pár perces az autóút, illetve 20 perces a gyaloglás a munkahelyre. Márha sikerülne ezt a lakást megvenni. Márha egyáltalán olyan, amilyennek gondolom.

Egyszerűen irtózom a gondolattól, hogy Bp-n vegyek lakást. Vannak olyan részek, ahol szívesen laknék, de annyi pénzem nincsen, hogy ott tudjak egy elfogadható lakhelyet venni. Úgyhogy kompromisszum. Kicsit utazni kell majd, de legalább az új otthonom olyan helyen lesz, ami nekem pont megfelelő. Remélem.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..