Legeslegelső az, hogy szívesen leírnám mindazt, amit kettőnkkel kapcsolatosan érzek, de persze a megfogalmazott szavak leírva már megint semmit mondóak lesznek, akár közhelyesek, és különben is csak nekem jelenthetnek bármit, másra úgy sem tartozik. Szeretek vele lenni. Ennyi.

Esik az eső, és egyáltalán nem zavar. Ja, de. Egyetlen dologban: holnap nem tudok menni terepre, mert ennyi leeső víz után sár van odafenn, és az minden lenne, csak nem értékelhető futás.

Reggel, miután felvettem volna az otthoni edzőruhám, ránéztem a bevetetlen ágyra, és arra gondoltam, milyen jó lenne csak fekvéssel kezdeni a napot. S utána meg arra, miközben pakoltam össze az ágyneműt, hogy persze egész héten arra vártam, hogy erősíthessek, és milyen rossz érzés lenne, ha most kihagynám. Így nem tettem. A “lépésről lépésre” taktika újfent bevált. Könnyebb úgy meggyőzni az elmét, ha először csak a könnyebb feladatokra veszem rá, s aztán észre sem veszi, hogy már a nehezebbekkel dolgozok.

Aztán van az is, hogy szeretek vezetni. Néha csak úgy rám tör az érzés, hogy kocsikázzak. Menjek, vezessek, mindegy merre. Csak lehessen gázt adni, sebességet váltani, fékezni, figyelni a forgalmat, a része lenni. Vagy csak a gyér forgalomban haladni. Néha az autópályát is bírom. Amikor kevés autó megy arra, amerre én.

Hétfőtől nem volt meleg víz. S ha tetszett, ha nem, futás és edzés után muszáj volt zuhanyoznom. Persze a héten hűvösebbek voltak a reggelek, a nappalok. Ki vágyik ilyenkor hideg tusolásra? Megoldottam. Hidegterápiának fogtam fel. És ment. Kérdés az, hogy leszek oly elkötelezett-e, hogy maradok a reggeli hidegzuhany mellett. Csakhogy növeljem a hidegtűrésemet. Különben is egészséges.

Van az is, hogy ha az égiek is úgy akarják, augusztus végétől egy új helyen fogok dolgozni, és bp-i lakos leszek. Egyelőre albérletes. Több pénz, új kihívás (mert nem az, amit eddig csináltam), új környezet. No, majd meglátom.

Augusztus közepén egy TT-re beneveztem. 60 km lesz futva. Hogy várom-e? Készülök rá. Maradjunk ennyiben.

Heti kétszer újra irodista vagyok, egyként pedig itthonista.

Újra elkezdtek keresni a stresszoldásra vágyók. Heti egy. Ha egy nehéznek tűnő esettel jönnek, mindig azt mondom magamnak, hogy az keres meg, akinek tudok segíteni. Illetve csak olyan keresztet ad Isten, amit elbírok.