Isten malmai lassan őrölnek, de türelmes vagyok.

De lehet, hogy a csillagok állnak így, hogy egy kicsit előre, aztán megtorpanás. Bizonyos dolgokat illetően.

Amúgy pedig a kisebb gyermek is egyetemista lett, lesz. Ott, ahova elsőnek jelentkezett. Erre csak azt írhatom, hogy hozta a papírformát.

Lelkiekben két dologra készülök: 1. hogy munka- és lakhelyet váltok még a következő hónap végén; 2. hogy a hónap közepén 60 km-t abszolválok terepen úgy 2000 m szintemelkedéssel.

Ami ehhez hozzájön, az a plusz. Nem írhatom, hogy mellékes, mert nincs olyan. Minden fontos és lényeges.

Újra bluetooth-os fülhallgatóval futok. A páromtól kaptam névnapomra. Ugyanolyan, mint az elhagyott, csak fehér. Tetszik, szeretem.

Ha már futás. Az edző megkért, hogy a hosszú, terepes futásomat legalább két körben fussam meg. Ki is néztem egy útvonalat, amiről úgy gondoltam, meg tudom futni az előírt időn belül kétszer. Vicces volt. Az első kör elején a cipőfűzőt kötözgettem újra és újra, mert szorosnak éreztem mindannyiszor. Végül megtaláltam az ideális helyzetet, erre magától kikötődött. Aztán még egy gyors bokorlátogatás is beiktattam.

A második körben igyekeztem kevesebbet megállni. Erre meg egy lejtős, nagyon a láb alá figyelős részen eltévedtem. Persze, a könnyebb út felé mentem. Csak az egy kisebb kitérő lett. Ennyi. De legalább az edző nem reklamált.

Aztán vannak dolgok, amiken meglepődik az ember. Azon, hogy az egyik unokatesóm elvált (egyik hónapról a másikra), és már új párja van. De tulajdonképpen korábban meg azon morfondíroztam, hogyan tud együtt lenni az exével.

És azon is elcsodálkoztam, hogy erről a családomban nem ment a hír.

Mondjuk, az is tény, hogy nekem sem szokásos bármit is megosztanom velük.