Egy bő hete élek itt.

Öt munkanap van mögöttem. Még csak körvonalazódik számomra, mi lesz a munkám, mit várnak tőlem. Majd lesz valami.

Mert hát mindig van valahogyan.

Az albérleti lakást szeretem, a környék is oké. Az M0-on való napi közlekedést még szokom, de az a jó, hogy egyelőre könnyen lehet haladni rajta.

Maradjon is így.

Internet még nincs a lakásban, ezért is meg kell küzdeni, úgy látszik. Megvan a véleményem egy-két internetszolgáltatóról…

Most egy kicsit alt vagyok. Olyan, mintha érzelmi fagyasztáson lennék. Csak haladok előre, s hagyom, hogy kialakuljanak a dolgok.

Perpill nem érzem a kitörő boldogságot vagy bármi mást. A negatív érzéseket pedig meg sem engedem magamnak. Szóval, .. semmi…