Úgy tűnik, pénteken végre az albérlet is része lesz a net hálózatának.

Ideje.

Itt a munkahelyen nem igazán van pofám magán céllal böngészni. A mobilon sem, pedig az a cég internetére van felkapcsolva, ha itt vagyok.

Hiányoznak a netfixes sorozataim (perpill 1 db), egyéb folyamatosan követett netes műsorok, beszélgetések.

Marad az olvasás, ami örvendetes.

Arra még nem vettem rá magamat, hogy munkát vigyek haza, s a szabad időmben memorizáljam a rendelkezéseket.

A futásban muszáj volt 4 nap szünetet tartani, mert elfáradtam. Nemcsak fizikailag. Így a múlt hét már egész jól sikerült.

Már csak bő 2 hét van a Nagy Futásig.

Ami pedig az elmúlt hetek változásait illeti, kezdem feldolgozni. Talán ma van az első napja, ha őszinte akarok lenni.

Szembesülnöm kell a vállaltakkal, azzal, hogy az előnyök mellett milyen nehézségek is vannak. Mert vannak. S persze ezek tudomásulvétele mellett leginkább az előnyökre ildomos fókuszálnom.

Múlt éjjel nehezen aludtam el. 3 órán keresztül kínlódam. A bennem levő nyomasztó érzéssel. Aminek nem feltétlenül van vagy volt alapja. Csak maganak generáltam. Úgyhogy ma “friss vagyok és üde”.

A párom rendületlenül mellettem áll. A hülyeségem ellenére is. Hát, le a kalappal előtte!