Előtte

Lesz, ami lesz.

Pakolgatok.

Beszerzek ezt-azt, ami hiányzik (rájöttem, a neszesszerem a páromnál van, illetve pár dolog “otthon” maradt), illetve kellhet.

Ami eszembe jut, azt feljegyzem a Listára, vagy gyorsan kipakolom, hogy szem előtt legyen.

Átnéztem a távot. Még szerencse, hogy újra és újra megteszem, így észleltem, változtattak rajta. Az elejét. Egy fél kilométerrel többet kell majd futnom. De lehet, szintemelkedés kevesebb lesz így. Meglátom.

Szóval, átnézem a távot. Emésztem. Részekre osztom (már úgy is felszabdalják a frissítő- és váltópontok). Igyekszem az adott szakasz vonzó részét meglátni, így téve izgalmassá, érdekessé. Legyen miért futnom, s mivel pozitívabbá tenni!

Egyelőre lelkesít, hogy lesz dimb és dom a szakaszomban, és nem csak sík (ilyen tán csak kis szakaszokon). Ha már dombos futónak vallom magamat…. (Éppen beszéltük az edzővel, hogy a csak sík sokszor fárasztóbb, mint amikor van benne fel és le.)

Úgyhogy kíváncsian várom a szakaszomat. Egy részét már futottam, de azt sötétben, így most ha lesz rá “agyam” még, megnézem kora délutáni fényben.

Aztán pedig igyekszem ébren maradni az éjjel. Főleg úgy, hogy én is fogok vezetni az éjjel. Kávé források után kell néznem…. Ja, meg boltok után. Valami reggelit muszáj lesz venni.

Készülök. Ahogy szoktam.

Aztán we will see….

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..