Míg szerdán reggel annak örültem, hogy a vékony hótakaróval borított utakon nem kell gyorsítókat futnom, addig ezt szépen prezentáltam tegnap reggel. Mivel a talpam elejére érkezem, ezért jobb a talajfogásom nagyobb tempónál is, kis esély van a megcsúszásra. Szóval, bátrabban kapkodtam a lábaimat a fél-egy centis havas aszfalton. A 20 mp alatti kért 4.30 p/km-es tempót sajnos csak egyszer sikerült eltalálnom. Az első blokkban inkább gyorsabban futottam, a másodikban meg lassabban. Ez utóbbi inkább elfogadható, hogy ne sérüljek le (jobban), az edző szerint.
A másfél órás edzést megfutottam, bár a bal talpam sajgott, és nem igazán lelkesedtem már az utolsó félórában. Annyi vigaszom és figyelemelterelésem volt a természet részéről, hogy először szállingózni kezdett a hó, majd zuhogni, utána nagyobb pelyhekben esni. A szél fújt, így mikor szembe kellett mennem vele, hát nem sok mindent láttam. De klassz volt, hogy végre esett a hó. Az már kevésbé, hogy munkába menet is.
Az olvadt hó olyan koszt produkált a nulláson, hogy most a kicsi kocsimat muszáj kivakarnom a koszból. Ilyen mocskos nem volt még. Szóval, kerestem itt, nem messze a munkahelytől egy önkiszolgáló autómosót, és meló után megyek is tisztára motyogatni az autót.
Tegnap volt az is, hogy óvatosan belekeveredtem kommentháborúkba. Nem szívesen olvasok kommenteket, mert ugyan a viccesek, humorosak jókedvre derítenek, de a mocskolódó, szidalmazó, a másik embert ilyen-olyan jelzővel illető hozzászólások megdöbbentenek és elkeserítenek (pedig nem is nekem szólnak). Egy-két józanabb választ adtam egy-egy hozzászólásra, de mivel a kapott reakció hangneme nem sokat változott, ezért úgy döntöttem, nem érdekel tovább. A kísérlet megtörtént, a másik pedig fulladozzon a saját mérgében, dühében, meg amit kreál magának. Talán egyszer majd rájön, mindezzel saját magának árt, nem másoknak.
Úgyhogy továbbra is fogok tartózkodni a kommentálástól. Csak, ha értelmes emberek társasága beszélget, akkor csatlakozom a mondanivalómmal.
A saját életem épp elég, nem kell a másiké. Ha segítségért jön (oldás), meghallgatom, a többi pedig nem érdekel.