Múlt héten kezdtünk egy újfajta edzést. 20 mp-es gyors szakaszokat tett be a keddi és a csütörtöki futásokba az edző. Egy ötszörös, illetve két háromszoros ismétlést kellett megcsinálni. Ugyan nem teljes erőbedobással kellett volna megfutni őket, hanem egy bizonyos tempót eltalálni. Ez utóbbi nem igazán ment. Viszont már a keddi futás meghatotta a vádlijaimat.

Szombaton és vasárnap meg még rá is domboztam. Vasárnap a futás után a jobb achilleszem felett, mellett nagyon megfájdult … valami. Hengerezés, nyújtás, kineziotape felragasztása mint kezelés. A tegnapi hosszabb, feladatos (20 mp-es gyorsításokat tartalmazó) futás közben még éreztem a sérült helyet, és ma reggel felkészültem arra, esetleg még jobban fog fájni. Nagy meglepetésemre …. semmi. Ugyan a sérülés megvan, és bizonyos mozgatásra, nyomásra, masszírozásra fáj, de a futó mozgás nem okozott gondot. Helyette éreztem a bal talpamat. Ja, úgy a változatosság kedvéért.

Nem aggódok. Úgy is helyre jönnek a sérüléseim, minden fájdalom elmúlik. Volt már rá példa.

A rövid, gyorsító futások kért tempóját meg majd csak eltalálom. Tegnap ugyanis félperccel lassabb voltam. Azt tanácsolta az edző, hogy számoljam a lépéseimet. Ezt sem érzem megoldásnak, mert vagy erre, vagy arra figyelek. Na, holnap lesz 8 db lehetőségem, hogy betájoljam a megfelelő sebességet. Hátha.