Őszintén

“Share what you are feeling with someone you really trust.

Ez a mára szóló üzenet az Action for Hapiness februári naptárában.

Érdekes. Pont ma reggel (na, jó, hajnalban) gondoltam arra, hogy van-e valaki olyan személy, akinek tényleg és valóban kiönthetném a szívemet, elmondhatnám az érzéseimet anélkül, hogy bármiféle reakciót kapnék rájuk: tanács, negatív megjegyzés, stb.

Azt hiszem, egy szakemberen (és számomra ez egy kineziológus) kívül nem igen van. Persze, a párom is biztosít mindig afelől, hogy bármit elmondhatok neki, de sajnos, van, hogy csípőből tanácsot kezd adni. És nekem olyankor nincs ilyenre szükségem. (Ahogy szokták mondani: ha egy nő elmond neked valamit, akkor arra vágyik, hogy meghallgassák, hogy kibeszélhesse a gondját, baját, ha pedig egy férfi, akkor tanácsot vár. Vagy valami ilyesmi.)

És tulajdonképpen mindez a gondolat, ami hajnalban eszembe jutott, azért volt, mert szombaton, amikor ünnepi tortázás volt a szüleimnél, Anyu újból érdeklődött, hogy jól érzem-e magamat Bp-n, és szinte meg sem várta a válaszomat, már folytatta is, hogy úgy se mondanám el, ha meg is bántam a váltást. Szóval így mondjon el a lánya neki bármit is.

Úgyhogy marad a bizonygatás, hogy minden oké, minden rendben, és tudom, mit csinálok. Egyszerűen muszáj erősnek mutatnom magamat. Neki mindenképpen.

És őszintén: nem, nem bántam meg. Van az a tulajdonságom, hogy nem nézek vissza, nem bánok meg semmit. Ha teszem is, nagyon ritkán. A múltat, a döntéseimet általában elfogadom. Ha egy útra ráléptem, arra koncentrálok, hogy azt jól csináljam. Talán ezért is tudok végigfutni egy hosszabb távot feladás nélkül. Mert arra törekszem, hogy megcsináljam azt, amibe belevágtam.

Persze, előfordul, mikor Otthon vagyok, látva a belém rögzült, negyvennyolc éven át látott utcákat, régi munkahely épületét, környékét, hogy mi lenne, ha még mindig ott élnék, ott dolgoznék. És azt érzem olyankor válaszként, hogy az egy zsákutca. Nyugis, kényelmes komfort élet. Persze, megvannak a napi, munkahelyi kihívások, de ennyi. A futás nyújtott valami kiugrást a mindennapok egyformaságából. De ugye mi van, ha nincs futás? Mint ahogyan most sincs a példának okáért.

Nem mintha a perpillanat életem oly mozgalmas lenne. DE még előttem áll egy újabb kihívás: lakás eladás és vétel. Erre szívom most fel magamat.

Visszatérve az érzelmek őszinte kibeszélésére. Ha elég magabiztos vagyok, akkor semmilyen reakciót nem veszek lelkemre. Ez a konklúzióm.


Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..