Ma már hiányoltam

Szorgalmasan görgőzöm, és ha rajtam múlna, akkor a dupláját is szívesen letekerném, mint amit az edző kiír.

De! Van nekem még egy gyógyuló fáradásos törésem. S bár javarészt nem fáj (a héten volt két nap, amikor egész nap éreztem), még is észben kell tartanom, hogy ez félrevezető tud lenni.

Nem tekerhetek többet, nem gyalogolhatok többet, nem ugrálhatok, és vigyáznom kell, hova lépek. Egy kicsit túllövök a célon, és kezdhetem elölről az egészet.

Talán ez a nap volt az először, mikor hiányzott a futás. Látva a kiposztolt fotókat, futott kilométereket, időket, kicsit irigykedtem.

Még bosszantóbb az (és tudom, állandóan ezzel jövök), hogy még a gyaloglással sem kompenzálhatok.

Legfeljebb azzal, hogy végre megint van érzékelhető bicepszem, a hátsóm, combom még izmosabb, kerekebb az utóbbi hetek erősítéseinek köszönhetően.
Én ugyan a tükörben nem látom, hogy izmosodtam, de ha kézzel megtapogatom az említett testrészeimet, mondhatom, hogy van mit fogni rajtuk a hájon kívül.

Meg hát egészségesnek is mondhatom magamat. A bibis lábamon kívül nem tudok semmi betegségemről. Maradjon így! Értem úgy, hogy maradjak egészséges.

Mert ugye ez a legfőbb! Egy egészséges test és lélek nélkül nagyon sokra nem megyünk.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..