Lehet, hogy konok vagyok. Lehet, hogy ez konokság.

De akárhogyan vizsgálom az érzéseimet, az eredendőek között nincs meg ez. Ha már elő is fordul a “csak azért sem”, akkor az a döntésem után hetekkel, hónapokkal alakult ki szépen, lassan.

Nem érzem azt, hogy be kellene oltatnom magamat. Még annak ellenére sem, hogy körülöttem szinte már mindenki megszúratta magát. Arról szólnak a beszélgetések, ki mit kapott, mit engedett beadatni magának.

Ha ők így érzik magukat biztonságban tegyék.

Én inkább arról szeretnék beszélgetni, mi mindent teszek meg azért, hogy egészséges maradjak: testileg, lelkileg.

Hiszek abban, hogy a félelemmel az életembe vonzhatom azt, amitől félek. Inkább támogatom az “egészséges vagyok” érzést magamban, ha tehetem.