Mindig van valami…

Gyorsan eltelt a múlt hét, a hosszú, húsvéti hétvége is.

És most, így csütörtökön reggel úgy emlékszem vissza az utóbbi jó pár napra, hogy mindig volt teendőm. Valamikor ultragyorsan kellett cselekednem, csinálnom a munkát, vagy éppen a saját ritmusomban (például a nagytakarítást a régi lakásban), vagy időre kellett ott lenni valahol, vagy mikor azt hittem, hogy nyugis napom lesz, akkor leszakadt az ég, és felborított mindent, akár lelkileg is. Ilyen volt a tegnapi napom.

Reggel még leedzettem, elégedetten ittam az első adag kávét, terveztem a napot, mi mindent fogok csinálni. Végre be sikerült jutnom a SZÉP kártyás számlám oldalára, így megtudtam, hogy május végén búcsút mondhatok 57 ezer Ft-nak, ha addig nem költöm el valamilyen szálláshelyen. Vagyis tulajdonképpen megmarad, csak jön a 3% kezelési költség rá. Aztán nem telt bele egy félóra, már gyomorideggel ültem a gép előtt, és kapartam össze magamat. A könyvelő, aki már pár éve csinálja a bevallásaimat, ez éven még semmit sem nyújtott be. Tulajdonképpen eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Így kaptam egy 50 ezer Ft-os mulasztási bírságot a semmiért. És ki tudja, mikor kapom a következőt?! Mert három hónapos bevallással még el voltam maradva. Miután igyekeztem munkával elterelni a figyelmemet, megnyugodni, délután rávettem magamat, hogy alaposan elolvassam a hatóságtól kapott e-leveleket.

Két óra múlva már profin adtam le a havi bevallásokat – elektronikusan az ügyfélkapun. Letöltöttem, elolvastam, tanulmányoztam, stb. Volt némi emlékem a régi SZJA bevallási programról, de ugye azt a cég telepítette a munkahelyi gépekre. És az még nyomtatós verzió volt. De hála annak, hogy nem vagyok informatikai analfabéta, megoldottam ezt is. Még a bírságot is átutaltam, és elszámoltam felesleges veszteségnek. Azt már a könyvelőn sem tudom behajtani. Nem tudom, mi van vele, de most már nem is érdekel. Úgy is könyvelőnek tanulok, tehát rá kell hangolódnom erre a feladatra is. Az már más kérdés, hogy amit tegnap délután beadtam, az helyes-e úgy, ahogy.

A következő nagy feladat a saját SZJA bevallásom lesz. Ilyet még úgy sem csináltam.

Mindenesetre gyorsan pihenőre tettem az egyéni vállalkozásomat. Ha tudom, hogy a szüneteltetés csak pár gombnyomás az adott oldalon, akkor már tavaly szeptemberben megteszem. És talán a bírságot is megúszom. De most már mindegy. Elfelejtem.

Kora estére viszonylagosan megnyugodtam. Közben még az ingatlanos is hívott, akivel múlt csütörtökön szerződtem le a lakáseladásra, hogy lenne egy komoly vevő. Jövő kedden kiderül, mennyire.

Némi sikerrel a hátam mögött este még a tanulással is tudtam foglalkozni (adózás). Muszáj, mert jövő héten már a könyvelés is bejön mellé, és júniusban lesz a központi vizsga belőle. Addig pedig a harmadik, negyedik tantárgy is befigyel. Már csak időt kell találnom a tanuláshoz. Valahol valamerre….

Úgyhogy az elmúlt heteket úgy éltem meg, hogy az élet egyik kezével ad, a másikkal arcon csap és elvesz. De ennél nagyobb bajom ne legyen!

És eszembe jut az a mondás: mindig akkora terhet kapunk, amekkorát el tudunk viselni. Az okot, a miértet pedig ráérünk akkor is kitalálni, ha már megoldottuk a problémát.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..