Aki jól ismer engem, az tudja, hogy a kánikula forrósága szinte megbénít. Ugyan nagy könnyebbséget jelent az, hogy már nemcsak a munkahelyemen tudtam, tudom a légkondi hűtését élvezni hétköznapokon, hanem már otthon is, a szobámban. Utóbbi esetben spórolós módon. Amikor már nagyon nem bírom a fekve, mozdulatlanul való izzadást, bekapcsolom. És persze alváshoz is, amíg kinn elfogadhatóra nem hűl az éjszakai levegő.

Kimegyek futni, mert az kötelező, az alól nincs kibújás. Kell a napi mozgás, meg ilyenek. Aztán mint egy remete, a besötétített lakásban töltöm a hétvége többi részét, vagy a munkanapok estéit.

A légkondi ellenére van, hogy vágyakozva állok a hűtő ajtajában, és élvezem a kiáramló hideget, amíg ki- és bepakolok valamit.

Hideget vizionálok, vacogni akarok, és elképzelem, ahogy kezeim, lábfejeim fázósra hűlnek.

Mindeközben tudatában vagyok annak, hogy ez a nyár nem egyszeri. Tavaly és az előtt nyarakon is megmutatta már, milyen lehet, és sajnos, nagyvalószínűséggel lesz a jövő nyara. Forró, száraz, sivatagi.

Tudom, hogy ezt kell elfogadnom, hiszen nem élhetek hónapokra önkéntes bezártságban, sötétben, mozdulatlanul az ágyon fekve, mert odakinn – és persze a lakásban is – meleg van. Ennyi erővel zárdába is vonulhatnék….

Az elmúlt hetekben kerestem a helyemet a világomban. Nem tudtam, mi a bajom. Aztán pár nap óta nyugodtabb vagyok. Rájöttem, a cél hiányzott az életemből. Újra egy cél.

Nem egy olyan, ami egy feladat megoldása (szobaajtó kerítése, rendelése, vagy a leszakadó félben levő konyhaszekrény ajtó megszerelése), hanem amiért tehetek nap mint nap, hogy elérjem. Október elején maratont futok – újra. Ez lelkesít. És ez motivál, hogy nagyobb kedvvel induljak el például a legtörődöttebb ébredésem után is futni.

Nyolc hét van még addig készülni, és bár lenne egy álom idő, de a legutóbbi maraton futásom óta 3 év telt el, és nagyjából ugyanennyi kilóval is vagyok több (alsó hangon). Ahhoz, hogy 4 óra alatt megfussam a 42,2 km-t, gyorsulnom kellene, és ezt pár kilóval könnyebb testsúly megtámogatná. A hajam újfent hullik, de inkább nem ebből veszítenék súlyt, ha lehet….

Az edzéseimet becsülettel megcsinálom, ahogy eddig is, a fogyásra meg inkább nem fogadnék. De azért odafigyelek, amennyire lesz rá akaterőm.

Lényeg az, hogy megint lelkesít egy verseny, és ez jó. Nekem most ez nagyon jó.