Hajnalban a szokásomhoz híven kiraktam az erősítő edzéshez szükséges kellékeket: polifoam, homokzsák, csúszka, súlyzók. Aztán nekiálltam magamat lehengerezni. Miközben tologattam magamat a hengeren, átmódosítottam az edzéstervet. Az éppen fellángoló önutálatom miatt (sajnos, alaposan belenéztem a tükörbe) legszívesebben semmit sem csináltam volna*, így kerestem egy alternatív megoldást, hogy mégis legyen valami mozgás, erősítés mára, hiszen hétfőn már megvolt a heti egy nap pihenőm. Jött az ötlet, hogy előveszem a három és fél éve, a kovix időszak elején videóra rögzített alakformáló edzéseim egyikét, és megcsinálom azt.

A videón kissúlyzóval (2 kg) dolgoztam, de most elővettem a 7 kg-ra feltett kézi súlyzókat. Nem minden gyakorlatot tudtam ezzel úgy véghez vinni, ahogy a képernyőn láttam, de kis módosításokkal megoldottam. Valószínűleg, ha csak 2-2 kg-val dolgozok, akkor egy lájtos edzés kerekedett volna belőle, de így a 7-7 kg-val már azért jobban éreztem, hogy csinálok is valamit. És azért közben megcsodáltam magamat, hogy három és fél éve még milyen jól néztem ki, és arra is emlékszem, hogy akkor kb. olyan “kövérnek” láttam magamat, amilyen most vagyok. Az önutálatom pedig pont a jelen testi állapotom miatt lángolt fel. A kör bezárult, de legalább mai is edzettem egy jót.

* persze, ilyenkor nem a mozgásba menekülök, hanem a lustaságba. Ezért sem relevánsak rám a “kifutom magamból stresszt”/”futok, azaz menekülök a problémáim elől” mondatok. Múltkoriban egy-két ismerős ezt akarta bemagyarázni nekem, hogy ezért sportolok, mozgok rendszeresen. Hö-hö! ennyire azért már ismerem magamat!