Felfordult a világ. Upside down. A józanul, reálisan gondolkodó emberek tudták, hogy a trampli hatalomra kerülésével meg fognak változni a dolgok. De hogy ennyire?! – szerintem a legelrugaszkodottabban gondolkodó szakértők sem sejtették. Nem vagyok szakértő, de hallgatok politikai témájú beszélgetéseket is (bár nem mindig könnyű szívvel), és én sem számítottam sok jóra.

Olvasom (még mindig) Ken Follett Évszázad trilógiájának második kötetét, A megfagyott világot. Nem így terveztem, de így jött ki, hogy pont ezen időszakra essen. 1933-tól 1949-ig zajlanak a világ történései. Aki tanult történelmet, az tudja, hogy a második világháború időszakát előzményekkel és utóhatással foglalja magában. Úgymond a vége felé tartok a 930 oldalas könyvnek. Már ledobták Japánban a két bombát, és Szovjetunió ezerrel igyekszik magának is egy saját atombombát gyártani, nehogy Hirosima és Nagaszaki sorsára jusson akár Moszkva, akár bármelyik nagyvárosa.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az USA és Oroszország (alias Szovjetunió azonos oldalon fog állni, és kvázi szövetséget kötni. Két elvetemült gazember és diktátor kart karöltve teszik tönkre a világot és a világban létrejött egyensúlyt, ami biztosította évtizedekig a békét. Az, hogy Magyarországon egy hataloméhes elmebeteg “uralkodik”, és szinte megtehet mindent, amit a beteg agyában megfogan, egy dolog. Ez csak minket, magyarokat tesz tönkre. De hogy az USA élére is egy hülye kerüljön, és az intézkedéseivel felkavarjon mindent és a feje tetejére állítson?!

Ülök, és hihetetlenkedve nézem a Fehérházból tudósított beszélgetést Zelenszkij és a két idióta között. Már abban hátrányban volt az ukrán elnök, hogy angol nyelven kellett megszólalnia, megvédenie magát, az országát. Látszik, hogy az elmúlt pár év megedzette annyira, hogy nem vágta pofán a két barmot, amikor igaztalan és hazug vádakat vágtak a fejéhez. A két Putyin-talpnyaló (mondhatnám, seggnyaló) szánt szándékkal le akarta járatni országvilág előtt Zelenszkijt, aki egyik napról a másikra került bele egy háborúba vezetőként, és állt helyt abban helyzetben, amiben más rég elbukott volna. Gyanítom, a két bunkó is sírva menekült volna be egy védett bunkerbe, hogy onnan vinnyogjon ki: “Jaj, te csúnya orosz bácsi! Ne báncsá’!” Nem beszélve a mi, kipcsak nindzsa “vezérünkről”, aki még az óvodások közé is védőmellényben megy.

Őszintén szólva nem tudom, mi lesz itt így. Nem dughatom a fejemet a homokba, és nem tehetek úgy, hogy nem látok, nem hallok semmit. A világ szintjén nem tehetek semmi, csak az ország sorsát próbálhatom jobb irányba terelni a ‘kis’emberek tetteivel.

És azt érzem, hogy hiába küldöm el a gyermekeimet külföldre, hogy jobb és szabadabb életük legyen, ha az egész világ kifordul magából. Hova meneküljünk??? A bolygót még nem tudjuk elhagyni….